Galli Károly: Az I. világáború forgatagában - Munkácsy Mihály Múzeum Közleményei 6. (Békéscsaba, 2015)
Ismét az orosz harctérre
Vezetőségünk pedig intézkedéseket tett Galícia fővárosának, Lembergnek az elfoglalására. Ezen az éjjelen sátor alatt aludtam, de messziről nagy ágyúzást és puska-ropogást hallottam és „hurrá” kiáltásokat. Nagy bál volt ott, tőlünk nem messze! Június 20-án vasárnap volt. Ez azonban a harctéren nem jelentett munkaszünetet, sem ünnepet. Itt egyfolytában szolgálatban van a katona! Mikor az ezredbe beosztottak és századparancsnokságot kaptam, rendelkezésemre adtak egy hátas lovat. Fecske volt a neve. Csinos, rövid testű ló volt. Mikor azon engem Csordacsics ezredadjutáns meglátott, azt mondta, hogy ad másik lovat nekem, mert én a Fecskének nehéz vagyok. De a ló az enyém maradt. E napon parancsot kaptam, hogy századommal menjek előre s egy űrt a fronton töltsék ki. Felültem Fecskére és vígan meneteltünk. Ottenhausen felé mentünk, Zaszicén pihentünk. Ellenséget nem találtunk. Azon gondolkoztam, hogy az oroszok vajon megállnak-e Lemberg előtt? Délre Mszana faluba értünk. Ezredünk ismét tartalék lett, s itt szállásoltunk. Más ezredek Lemberg felé vonultak. 1915. június 21. Hétfő. Sorsom e napon eldőlt. Reggel lassan meneteltünk előre és Basiankába értünk. Láttuk a két 30 és feles ágyúnkat felállítva, melyekkel a Lemberg előtti erdészlakot kellett volna lőni, és utána az oroszoktól elfoglalni azt az erdészházat és környékét. Azonban hírt kaptunk, hogy az oroszok ezt az állásukat feladták. Rajvonalban tovább meneteltünk Lemberg város széléig, de ellenséget nem találtunk. Hallottuk a templom tornyából a harangszót, mely a város felszabadulását jelezte és láttuk, hogy az orosz zászlót bevonják a torony tetejéről, és osztrák és magyar lobogókat tűznek ki. A századom előtt haladtam én is a Fecskémen lovagolva. Ezredünk és egy másik ezred így vonult be Lembergbe délnyugat felől, és átmeneteltünk annak északkeleti oldalára. A város lakói lelkesen fogadták a két magyar ezredet. Látszik, hogy ez a város Galícia fővárosa. A nép feldíszítette a város házait. Amerre vonultunk - a főútvonalakon haladtunk - mindenütt „Éljen a magyar” kiáltásokkal üdvözöltek. Az ablakokból, a balkonokon csüngtek a szép perzsa szőnyegek díszítésül. Meg lengyel zászlókat is lobogtattak. Az utca két oldalt tele néppel, hogy a középen alig volt hely a menetoszlopunk számára. Férfiak és asszonyok, lányok szépen felöltözve nemzeti viseletben hozzám rohantak, s nyújtották a virágot, a cukorkát, a cigarettát. Tűzték rám a virágot, hogy tele lett a mellem és a nyereg virággal. Felejthetetlenül szép volt! Leírhatatlan öröm és lelkesedés robbant ki a lakosság szívéből! Bakáink csókokat is kaptak és ugyanígy virágot, cukorkát, cigarettát. 88
