Galli Károly: Az I. világáború forgatagában - Munkácsy Mihály Múzeum Közleményei 6. (Békéscsaba, 2015)
Betegszabadságom ideje
Egy vonat indulás előtt állott a pályán Budapest felé. Felszálltunk, s a csomagomban egy teljesen új katonaruhát, felső szőrmebéléses zubbonyt, fehérneműt, csavaros kamáslit találtam, csak a sapka hiányzott. Ott a vasúti fülkében tetőtől talpig tisztába öltöztem át, s a piszkos, rongyos ruháimat az ablakon kidobáltam. A sapkámat meg kellett tartanom, bár rongyos és a tábortűznél való szárítás közben kiégett lyukakkal volt díszítve. A tetvektől egyben megmenekedtem. A vonatra hárman szálltunk fel, Kursinszky, Bálint János kísérőként mellém rendelt tisztilegényem és én. A negyedik, egy csendőrszázados igazoltatott, amire elég volt az ezredorvos kis szolgálati jegye. Budapestig utaztunk. A nyomasztó érzés alól, mely a harctéren állandóan szorongatja a katonát, felszabadultam, és élveztem visszanyert szabadságomat. Láttam az embereket gond nélkül nevetgélni, moziba és más mulatókba menni, s csodálkoztam, hogy így is lehet élni? Budapesten az Astoriában szálltam meg, egy kétágyas szobát kaptam. Lefeküdtem az ágyra és élvezettel hemperegtem. Sokáig emlékeztem az ekkor érzett nagy örömömre, s mindig eszembe jutott az, valahányszor felvettem azt a Lustig Ede címkés hálóingemet, amit ott akkor a Rákóczi úton vettem. Bálint tisztilegényem osztozott az örömömben, mert hazamehetett Nagylakra a szüleihez, akiknek 150 hold földjük volt ott. Örömében azt ígérte nekem hálából, hogy a háború befejezte után ajándékba ad nekem egy hátas lovat. No ebből persze nem lett semmi. Békéscsabára utaztam, ahol a polgári fiúiskolában elhelyezett katonai kórházba kerültem, melynek parancsnoka Stemschuss orvos őrnagy volt.17 A tisztiszobában heten voltunk betegek. Frühstök László erdőmémök tartalékos hadnagy, dr. Galli Géza másodunokatestvérem, tartalékos hadnagy, Kautz Gyula tartalékos hadnagy, városi főszámvevő, Sztankovics népfelkelő hadnagy, gazdatiszt, Bauer hódmezővásárhelyi malmos, tartalékos főhadnagy és egy tényleges 101-es tiszt, Escherolles százados. Majdnem mindegyikünk hazulról kapta az ebédet, így egymást is kínálva, fényes koszton éltünk. Sakkoztunk, szórakoztunk. Pappházy őrnagy, első zászlóaljparancsnokom, mikor a kórházba érkeztem, azt üzente nekem, hogy ha semmi betegségem sincsen, 3 hónapig a kórházban fog tartatni, mert hosszú harctéri szolgálatomnál fogva ezt megérdemlem. A felsőbb elismerés is megjött, megkaptam a Károly-csapatkereszt mellé a Signum Laudis-t kitűnő harctéri magaviseletemért.18 Ez a kitüntetés nagy szó volt akkor, mert mindig mozgó harcokban lévén, változtak a parancsnokok, és nem volt idő sem, de összeköttetés sem a hátrésszel, s 74
