Galli Károly: Az I. világáború forgatagában - Munkácsy Mihály Múzeum Közleményei 6. (Békéscsaba, 2015)
A komarnói ütközet
- Komám, nem vennél be egy „snappert” hasfájás ellen? Itt repült az elébb, nem kaptad el a levegőből? Senki sem vette a szívére, hogy Pataki meghalt, egy pedig megsebesült. „Szegény Pataki” - mondta, akinek újságolták, és rohant tovább az éjszakára egy kis szalmát szerezni. Besötétedés után hozták a konyhák a jó gulyást, ami ebédre készült ugyan, de jó az este is. Puhább! Nekem is ástak fedezéket. A lövészárkok előtt kiállítottam az őröket, begöngyöltem magamat egy sátorlapba, és átadtam magam a mindent feledtető alvásnak. így szokik a katona bele, hogy pár száz lépésre az ellenségtől, nyugodtan tud aludni. Másnap, szeptember 8-án reggel 5 órakor már fönt voltunk, s Jakus barátom, kinek 100 lépésre tőlem volt a fedezéke, hozzám akart futni, hogy szardíniával kínáljon meg, de ebben megakadályozta őt a hirtelen megindult gyilkos srapneltüz, amit az oroszok váratlanul ránk bocsátottak. Mindenki bújt a lövészárokba, s bizony Jakus sem kockáztatta az utat hozzám. Egész délelőtt egyfolytában jöttek a „snapperek”, amint a bakák nevezték a srapnelt. Szerencse, hogy be voltunk ásva. így elég jó mulatság volt. A fedezék hátsó szélére felültünk és úgy leskelődtünk. Ha hallottuk az ágyú elsütését, s fütyült a golyó felénk, előrehajoltunk Tábori konyhások a Lemberg melletti Davidivben 33
