Galli Károly: Az I. világáború forgatagában - Munkácsy Mihály Múzeum Közleményei 6. (Békéscsaba, 2015)
A rohatyni csata
sőt gyakran az evés sem kell, csak legyen egy kis szalma, amin az ember jól kipihenheti magát! Az egyedüli élvezet: a lábáztatás! Megesett Bilinka községben, hogy a konyháink este sem értek utol. Azokra nem is várhattunk, mert a baka gyomra olyan, mint az egér foga, mindig foglalkoztatni kell azt! Pedig ma még csak vizet raktároztattunk beléje. No fiuk, mondom, szerezzetek egy borjút valahol, nem kell nekünk azután konyha. Alig telt bele 10 perc, már hozták is a borjút. A rusznyák gazdája 120 koronát kért érte.- Mit ér ez a borjú, káplár?- 50 koronát, zászlós úr!- No Sztari, tut 50 Korun i igyitye! Ezzel a vétel el volt intézve, a hatósági árszabást magam csinálom. A borjúpecsenyét a legénység jóízűen elfogyasztotta. A tisztiszolgák nekünk libát szereztek. Libapecsenye, sült krumpli vajjal és forró tea volt a menü. Kell ennél jobb?! Másnap ismét korán indultunk, s 20 km-t hagytunk hátra, amikor faluhoz érkeztünk. Már örültem, hogy itt megállunk, de örömöm korai volt, mert a falun túl 2 km-re, az országút mentén ütöttünk tábort. Tábori konyhában készül a malacpecsenye 26
