Galli Károly: Az I. világáború forgatagában - Munkácsy Mihály Múzeum Közleményei 6. (Békéscsaba, 2015)

Utószó a családról

Károly és Lóránt átvészelték Budapest szovjet ostromát, a háborút követő kommunista rendszer a család vagyonát elkobozta, az ötvenes években kitelepítés, majd a foglalkozásától való eltiltás lett Galli Károly sorsa. 1973. január 14-én halt meg.

Élettörténeti feljegyzéseit, amit 1955-ben kezdett papírra vetni, így kezdte: „Amikor életem eddigi folyásán gondolkodom, eszembe jut egy diákköri vágyam. Változatos életet kívántam magamnak, nem olyat, mint a Ferenc-Józsefi békeidők nekem mutattak. Az 1848/49-es szabadság- harcról olvasgatva láttam, hogy a háború mennyire megváltoztatja az emberi sorsokat, az emberekből egészen mást formál, mint amit maga akart, a jogászból katonát, az egyszerű tanítóból történetírót (...), változatossá teszi az egyhangú életet. Persze nem gondoltam arra a sok szenvedésre, anyagi veszteségre (...). Flát a változatosságot megkaptam: Világháború frontharcosaként küzdöttem (...), hadifogságba kerültem (...) existenciámat újra visszaszereztem, majd azt is elrabolták tőlem, s megélhetést sem engedtek. De én állom a vihart! A remélt jobb érvényesülést pedig talán soha nem fogom elérni. Mégis remélek jobb sorsot (...)!”

Dr. Galli Károlynak két gyermeke született, Aladár és Lóránt. Aladár jogász, Lóránt szemész orvos lett. Lóránt volt az, aki a jelen könyv alapját képező, dr. Galli Károly által megírt visszaemlékezéseket letisztázta, összerendezte, továbbá az eredeti kéziratban álnéven szereplő személyeket az eredeti névre cserélte.

Galli Aladár 1923. augusztus 5-én született Békéscsabán dr. Galli Károly és Szondy Irén első gyermekeként.

Középiskolai tanulmányait az evangélikus gimnáziumban kezdte. 1941-ben érettségizett. Talán a neves elődök (anyai nagyapja dr. Szondy Lajos járási tiszti főorvos, a másik nagyszülő iskolaigazgató, ükapja a békéscsabai kórház névadója, dr. Réthy Pál, dédapja pedig Sztraka Ernő városi főépítész volt) és az igazságérzete predesztinálták őt arra, hogy Budapesten megkezdje egyetemi tanulmányait és jogi pályára léphessen.

A rendszer igyekezett az értelmiséget menteni a háborútól, de amikor a nyilasok hatalomra kerültek, megszűntek a kedvezmények, behívták katonának. A második világháború európai befejezése előtt néhány nappal, 1945. április 30-án München mellett amerikai fogságba esett egy kenyérzsákkal, egy csajkával és fél kiló sóval, amit később élelemre cserélhetett. Egymillió fogoly volt egy német hegyoldalban, akiket aztán ötezres csoportként kerítettek el. 1946. február 2-án szabadult,

214