Galli Károly: Az I. világáború forgatagában - Munkácsy Mihály Múzeum Közleményei 6. (Békéscsaba, 2015)
Függelék
A gyalogságunk látva, hogy a gépfegyverek is elnémultak, 100-200 lépéses ugrásokkal támadásba kezdett. Úgy 6 óra tájban a köd felszállása is a segítségünkre jött. így a gyalogságunk 9 órára már 1000 métert haladt előre, ahol magát beásva a pozíciónkat lényegesen megerősítette... A felolvasást a brigadéros befejezte és a mellemre tűzte a kitüntetést. Utána defűierung29 volt előttem és tiszteletemre díszebéd. Ennyit a napról, csókol sokszor fiatok: Lajos 1915. január 10-én. ” Az I. világháborút követő két évtizedes béke után a II. világháború vége felé, amint hazánkban a szovjet-orosz megszállás megszilárdult, Apám dr. Galli Károly békéscsabai ügyvéd és dr. Szondy Lajos főkapitányhelyettes rendőrtiszt nagybátyám is politikai üldözés áldozata lett. Apámnak ártatlanul azért kellett internáló táborban, majd a népbíróság által elítélve a gyulai börtönben töltenie 1,5 évet, mert frontharcoselnök és a Magyar Elet Párt békéscsabai szervezetének elnöke volt, azaz kormánypárti „horthysta” volt. Ezért a lakásunkat és a körösparti kertünket- melyet mi hoztunk létre a semmiből - elkobozták, és Apámat az ügyvédi praxis folytatásától is eltiltották, 65 évesen nyugdíj nélkül. Még szegény Anyámat is mellé internálták fél évre, mert a Stefánia jótékony egyesület helyi vezetője volt egy ideig. Szondy Lajos nagybátyámat pedig - aki a rendőrség bűnügyi csoportjának a vezetője volt, és politikával soha életében nem foglalkozott,- rendőrtiszti állásától fosztották meg, majd később 1951-ben a lakásától is, amikor kitelepítették feleségestől Alsóvadászra, ahol erdőültető munkás lett. Mikor évek múlva kitelepített sorstársaihoz képest késett a kitelepítést megszüntető végzése, súlyos agyvérzést kapott. Mindezeket a súlyos büntetéseket semmiféle bűntett elkövetése nélkül kapták. Én orosz fogságból - Apám nyomdokaiba lépve - Budafokon szöktem meg, és onnan jöttem haza Békéscsabára 1945 márciusában, de csak a nagyszülői Szondy-házban találtam otthonra, Aladár bátyám később jött meg amerikai hadifogságból Németországból. Ilyen körülmények között kellett pályánk kezdetén tanulni, vizsgázni, helytállni. Az utókornak nem szabad felejtenie, azért írom le ezeket. 208
