Galli Károly: Az I. világáború forgatagában - Munkácsy Mihály Múzeum Közleményei 6. (Békéscsaba, 2015)
Ismét menekülnöm kell
Hazaérve bekopogtam házigazdám ablakán, kiadták a kapukulcsot, és az ő szobájukon átjutottam be fűtetlen, hideg szobámba, de nem fáztam, mert volt jó dunyhám. Haza is látogattam vagy kétszer 1-2 napra. Mindig gyalog mentem Tótkomlósig, ott Horváth Pista bácsiéknál megszálltam, és hajnalban a keskenyvágányú kisvonattal utaztam Békéscsabáig. Reggel 6 órakor érkeztem, és kis utcákon át mentem apám lakásáig, a Luther utcai egyházi iskoláig. Azután az utcára nem mentem ki többet, és így minden bajt elkerültem. Várady őrnagy és Machalek Makay Pál őrnagy bajtársaim még mindig fogolyként őrizetben voltak. így telt el a január és a február, és már 1920 tavasza közeledett, és a románok még mindig nem vonultak ki a Tiszántúlról. A márciusi jó idő csábított haza ismét Makóról. A szokott módon hazajöttem ismét Csabára. Itthoniétem alatt benyitott az udvarunkba dr. Kökényessy főállatorvos barátom, aki engem meglátva azt mondta, hogy nem vagyok jó helyen, megtudhatják a románok és elfognak. Meghívott hozzájuk, mondván, hogy ott eldugottabb helyen leszek náluk. A románok most már hamarosan kivonulnak az országból. így másnap átköltöztem Kökényessyékhez a Szarvasi úton levő lakásukba. Kökényessyné szívesen fogadott, igyekezett azon lenni, hogy otthonosan érezzem magamat, magyaros vendégszeretettel vett körül. Úgy Antantmisszió Békéscsabán, 1920. március 20-án 201
