Galli Károly: Az I. világáború forgatagában - Munkácsy Mihály Múzeum Közleményei 6. (Békéscsaba, 2015)

Brassó városában

- Kedves leány. Csinos is, szép is.

Többet nem vallott Béla. Ha szerelmes lenne a Kláriba, akkor felhagyna Miéivel - gondoltam.

Különben nem ártom magamat a Béla dolgába.

Szombaton korábban ereszkedtünk le a Cenk-hegyről, hogy ebéd előtt még bevásárolhassunk. Béla virágot, én meg cukrot vettem Klárinak a mai vacsorái meghívás viszonzásául.

Amint a korzón átmentünk az étterem felé, gyönyörködtünk Brassó szépeiben, szinte elfelejtettük szökevény voltunkat. Egy feltűnően elegáns és szép asszony haladt el éppen mellettünk, amikor hirtelen, mintha a földből emelkedett volna ki, szemünk elé került a „papagáj". Ezt a nevet adtuk a fogolytáborban naponta szemlét tartó román főhadnagynak, mert uniformisa színétől eltérő és rikító színű cipőt és harisnyát viselt.

Jó hangulatunkból egy pillanat alatt kicseppenve a hideg futká- rozott hátunkon a gondolattól: hátha felismer bennünket, hiszen naponként találkoztunk a laktanyában. Egész nagyságomban előtte állva szerettem volna olyan kicsire zsugorodni, mint egy borsszem.

Mindenesetre közömbös arcot vágtam.

Szerencsénkre a „papagáj” elhaladt mellettünk anélkül, hogy észrevett volna. Ijedségünk elpárolgott.

A vacsorán még egy fiatalember volt jelen Kiss Dénes fiatal kereskedő személyében. Klárinak udvarolt. Benne egy rokonszenves,jó modorú és intelligens fiatalembert ismertünk meg. Összebarátkoztunk vele.

Kedves családi körben, jó bor mellett, kitűnő hangulatban folyt le a vacsorázás, és ideje mélyen belenyúlt az éjszakába.

Egy említésre érdemes esemény történt: Viski papa elárulta, hogy ő már járt Csabán, ismerte Béláék nagyforgalmú patikáját. Természetesen kedvére volt barátom közeledése Klárihoz, bár Kiss Dénes ellen sem lehetett semmi kifogása. De valószínűleg látta, hogy leánya, akit szívből kedvelt, szintén vonzódik Béla iránt.

Együtt indultunk haza új barátunkkal, aki nem csupán udvariasságból, hanem mert rajtunk segíteni akart, hazáig kísért. Tudta, hogy nincsen igazolványunk, és az esetleges rendőri fellépéssel szemben meg akart védeni minket.

Találkoztunk is egy rendőrrel, aki igazoltatásunk végett megállított, de Kiss Dénes odaszólt:- Hagyja, a barátaimmal megyünk haza.

A rendőr szalutált és tovább ment.

Vasárnap délutánra Kláriékat és Dénest kirándulásra hívtuk meg a Cenk-hegyre. Oda vezettük a társaságot, ahol délelőttönként az időt tölteni szoktuk. Klári az édesanyjával jött ki.

172