Galli Károly: Az I. világáború forgatagában - Munkácsy Mihály Múzeum Közleményei 6. (Békéscsaba, 2015)
Szökés a hadifogságból
Itt jelentkeztem Panwitz ezredes hadkiegészítő parancsnoknál. Igen szívélyesen fogadott, mint régi bajtársat. Igazoltatásomat elrendelte, ami vagy 3 hétig tartott. Ezt az időt kellemesen töltöttem el Neuhausban. Ott volt akkoriban dr. Morvay János kartársam, tartalékos hadnagy barátom és Machalek Pál, tényleges százados barátom és nejeik. Morvay révén egy cseh úri család ismeretségét szereztem meg, s ott náluk sok jó órát töltöttem el. Gróf Csemin uradalmi főerdésze volt a családfő, akinek két felnőtt, takaros leánya volt. Vendéglányuk is volt: Schmiedek Miéi budweisi leány. Micinek én udvaroltam. A három leánnyal és Morvay Jánossal megtekintettük gróf Csemin kastélyát, mely valóságos múzeum volt. Sok magyar vonatkozású műtárgy volt ott: képek, festmények magyar főnemesekről, akikkel rokonságban állott a grófi család. Egy nagy teremben volt egy 25 lépés hosszúságú sátorház felállítva, ami egy, a török hódoltság alatt szereplő magyar főúr - kinek nevét elfelejtettem - kapott ajándékba a török szultántól. Egy fél napig tartott a kastély megtekintése, annyi látnivaló volt ott felhalmozva. Igazoltatásom megtörtént, s azonnal főhadnaggyá lettem kinevezve. Kirándulásszámba ment felutazásom Prágába a hadtestparancsnokság orvosi osztályára, ahol mint invalidus hadifogolynak a betegségét vizsgálták meg. Hat heti betegszabadságot kaptam. Érdekes volt Prága városa a Hradzsinnal. Nagyon szép, festői város. Voltam színházban és a nagycirkuszban, és nagyszerű előadásokat néztem végig. Mikor Neuhausban megkaptam az első fizetésemet, úgy 1918. május végén, abból levonták a Jekaterinburgban a svéd vöröskereszt megbízott által nekem adott 100 rubelt. Ilyen jó volt az összeköttetés a vöröskereszttel! Mielőtt 1915. június 21-én orosz fogságba estem, pár nappal korábban leadtam a hadtáp-vonalban kapott kincstári századpénzt 800 korona híján, melyből a századomat élelmeztem. A leadott összeg körülbelül 3000 korona volt. Elszámolták az időközben az élelmezésre elköltött pénzt, és végeredményben még 100 koronát visszakaptam. Azt számolták, hogy mennyit kellett volna elköltenem, így a hadifogságban elköltött 800 koronával nem kellett elszámolnom. 1918. június elején a kedves nőismerősöktől elbúcsúztam, és Békéscsabára hazautaztam. 148
