Galli Károly: Az I. világáború forgatagában - Munkácsy Mihály Múzeum Közleményei 6. (Békéscsaba, 2015)
Szökés a hadifogságból
A vonaton áthaladt egy orosz őrjárat, azután a vonatunk elindult! Elképzelhetetlen megkönnyebbülés lett úrrá felettünk! Lelkem mázsás nyomás alól szabadult fel. Repülni szerettem volna, és azt éreztem, hogy a vonat csigalassúsággal halad, mert én képzeletemben már odahaza éreztem magamat a család körében, a viszontlátás boldog örömében! De boldognak érezte magát a vonat valamennyi utasa, hiszen az Orsán való áthaladás mindenki számára a szabadulást jelentette abból a pokolból, amelyből - úgy látszott - csak évek múltán fog kiszabadulni! Petőfit idéztük: „Szabadság, szerelem! E kettő kell nekem!” A vonatra Moszkvában 300 invalidust tettek fel, és Orsán át a vonat 520 hadifogollyal robogott át! Kétszázhúsz bátor szökevény hágott fel különböző állomásokon a vonatra! Ez az orosz szerelvény hozott bennünket Baranovicsig. Az élelmezést a Vöröskereszt konyha látta el a vonaton, így az minden szökevény hadifoglyot szívesen felvett az élelmezésébe. Baranovicsben ki kellett szállni, mert az orosz szerelvényt egy osztrák-magyar szerelvénnyel cserélték ki. Itt élelmezésbe vettek és kitűnt a nagy létszám. A hazai szerelvényben várakozott reánk Maitz Jenő barátunk, aki a lengyel menekültekkel Vjazmáról nélkülünk utazott tovább! De itt találkoztam Beöthy Ödön százados barátommal is, aki Szolikámszkból Habarovszkba került, és onnan szintén megszökött és szerencsésen idáig érkezett. Mint rangidős, ő lett a szökevények vezetője. Lengyelországon, Krakkón keresztül utaztunk Zsolnára, karanténba. Itt tisztultunk meg az Oroszországban felszedett bacilusoktól, férgektől. Egyenesen a fürdőbe vittek. Ruháinkat levetettük, s azokat, míg mi meg- fürödtünk, fertőtlenítették. A pihenőben már visszakaptuk a ruháinkat. Elfoglalhattuk helyeinket a táborban, ahol két hétig kellett vesztegelnünk a karantén miatt. Felettesünk a kórház igazgató orvosa, egy orvos- őrnagy volt. Kiosztották a nyomtatványokat, amelyeket az invalidusoknak ki kellett tölteni. Ebbe mi, akik útközben szálltunk fel a vonatra, azt írtuk, hogy szökevények vagyunk, mert Beöthy százados így ajánlotta abban a hiszemben, hogy ez nekünk egy jó pontot jelent. De az orvos-őrnagy ezt nem akarta engedni, és mikor mi ahhoz ragaszkodtunk, a szökevényeket a saját hadkiegészítő parancsnokságaikhoz (kádereikhez) utalta be, míg az invalidusoknak 6 heti szabadságot engedélyezett, melyre hazautazhattak a 2 hét leteltével. Dr. Felcsert a szép, fiatal felesége még a karanténban meglátogatta, úgy hogy én is megismertem. Igencsak hálálkodott nekem, hogy az urát hazahoztam neki. Levelet küldtem haza a távirat után kedves szüleimnek, s válaszlevelükben azt írták, hogy utazzak Budapestre Félix Laci sógoro146
