Galli Károly: Az I. világáború forgatagában - Munkácsy Mihály Múzeum Közleményei 6. (Békéscsaba, 2015)
Szökés a hadifogságból
a rendőr kérdezi, hogy mi és ki, s ha azt felelte, hogy „bzsenc” (menekült), akkor megmotozták, mindenét elvették, és egy sarokba állították. Aki pedig azt felelte, hogy ő „vojennij plen” (hadifogoly), azt motozás nélkül egy másik sarokba állították. Mikor először én kerültem a rendőrtiszt elé - bár az volt a megbeszélésünk, hogy lengyel menekültnek adjuk ki magunkat, akik most a breszt-litovszki béke megkötése után haza igyekszenek Lengyelországba, most mégis a megmotozás elkerülése végett azt feleltem a kérdésre, hogy: vojennij plen. Újból kivittek a peronra, sorakoztattak. Voltunk vagy 30-40-en hadifoglyok, akiket a vonatról befogtak. Azonnal a pályaudvar melletti barakkok egyikébe vittek, ahol sötétben a padlón helyet kerestünk magunknak, és én az őzbőrre lefeküdtem. Jót aludtunk reggelig. Este nem is beszéltünk egymással, mert nem is tudtuk, hogy kik a társaink. Korán reggel csak költöget engem Maitz Jenő, hogy keljek fel, és menjünk Bélával együtt le a pályaudvarra és ott a vonatra várakozó lengyel zsidók tömege között helyezkedjünk el, ő majd addig szétnéz az állomáson, hogyan utazzunk tovább. A barakk őre a barakk körül sétált, s mikor eltűnt a szemeink elől kijöttünk a nyitott ajtón, és leszaladtunk a pályaudvarra. Ott csomagjainkat letettük a zsidók csomagjai mellé és sétáltunk, mint akik a vonatot várják. Berobogott a Moszkva felől jövő vonat. Maitz Jenő jött és mondta, hogy vonatjegyet nem kaphatunk igazolvány nélkül, de a vonaton egy vagonban lengyel menekültek - vegyesen férfiak és nők - utaznak, és mi azokkal fogunk utazni. Ő már megbeszélte velük a dolgot. Beszálltunk hát ebbe a marhavagonba, ahol Jenő beszélgetett a menekültekkel, mi ketten pedig - Felcser és én - a vagon végébe épített prices alá húzódtunk be és ott üldögéltünk a padlón. A vonatnak 5 perc múlva már indulnia kellett. Sajnos jött a vagonba egy bolsevik rendőr, és kérte a menekültektől az igazolványokat. Azok a marhavagon nyitott ajtaja előtt felsorakoztak és a rendőr megnézte az igazolványukat. Mikor az én és a rendőr között álló asszony kilépett a sorból, a rendőr megpillantott engem a prices alatt, és azt mondta:-Tovaris igyi! Dokument jeszty? Én mindjárt minden teketóriázás nélkül bevallottam, hogy nincs igazolványom és hadifogoly vagyok. Úgy is tudtam, hogy mi vár rám: mint az előző este, az őrszoba, majd a barakk. A rendőr már hívott is le, én szedtem a csomagomat, és másztam le a kocsiról, amikor Felcser barátom is utánam jött és mondta:- Én is veled megyek! Szegény egy kukkot sem beszélt oroszul, nem akart magára maradni, mert 140
