Galli Károly: Az I. világáború forgatagában - Munkácsy Mihály Múzeum Közleményei 6. (Békéscsaba, 2015)
Hadifogságban
Legényeinket a felszereléseinkkel együtt elszakították tőlünk. Ahogyan tovább utaztunk, az is jellemző a velünk való bánásmódra. Már a második napon egy állomáson kiszállított a II. osztályú kocsikból, ahol rugós üléseken kényelmesen utazatunk, és IV. osztályú kocsikba tettek át. Negyedik napon pedig egy másik állomáson onnan is kitessékeltek, s marhavagonban helyeztek el. Szóval minél messzebb kerültünk a fronttól, annál ridegebben bántak velünk! Kacsapecsenyével kezdtem a fogságot és marhavagonban folytattam. Az úton 35 kopekát kaptunk az élelmezésünkre, és abból vettünk az állomásokon kolbászát, vajat, tejet, és mindenütt vettünk a csajnyi- kunkba forróvizet, s abban megcsináltuk a vonatban a teát. Ilyen egyszerű a muzsik élete is. Az állomásokon a helység cyrillbetűs neveit tanultuk olvasni. Mi összekerült hadifogoly tisztek ismerkedtünk egymással, néha daloltunk is. így teltek a napok. Kazánban kiszállítottak a vonatból. Egy sörgyár épületébe kísértek, ahol már volt vagy 300 hadifogoly tiszt és tisztiszolga. Itt találtam Varga Gyula gyulai ügyvéd kartársamat. 101 -est nem láttam az egész úton. Ez a gyár förtelmes hely volt. Meleg júliusi napok voltak. A termek, melyekben priccsek voltak felállítva, telidesteli poloskával és ruhatetüvel. Ott nem mertem elhelyezkedni, hanem kerestem magamnak egy jobb helyet alvásra. Volt egy elég magas melléképület az udvar végében, s annak padlására vezetett fel egy nálunk is szokásos erkélyes lépcső a tűzfalnál. Ezen az erkélyen hárman ütöttünk tanyát. Pompás hely volt! Egyrészt hiányoztak a férgek, s azoktól majdnem egészen megtisztultunk, mert napközben a jó forró napon majdnem meztelenre vetkőztünk, s ruhadarabjainkat a köpenytől kezdve a fehérneműig tetvetlenítettük. Festő ecsetjére való kép volt. Az erkélyünk a kerítésünktől mintegy két méternyire volt, mely kerítés elválasztotta a sörgyárat az őrültek házától. Mikor a bolondokat kieresztették a kertjükbe sétálni, mi is helyet foglaltunk az erkélyen, és mint egy színházban, néztük a bolondok viselkedését, ami igen szórakoztató volt. Volt ott egy 35 év körüli csinos, katonás testtartású fiatalember, aki olyan büszkén sétált, akár egy fejedelem. Ha minket közelről látott, merőn ránk nézett, megállt. Mi bámultuk a katonás viselkedését és szalutáltunk neki. Akkor köszöntésünket leereszkedően, mint egy Caesar fogadta. Egy vénasszony meg úgy jött ki, hogy az egyik kezével az orrát fogta, vagy pedig ujjaival kereste az arcán az orrát, és nem találta, mert az orrát az ujjai közt elhagyta, amikor arcát felülről lefelé és keresztbe simította. Ha aztán véletlenül nagy sokára megkapta az orrát, el nem engedte volna a világért sem! 110
