Galli Károly: Az I. világáború forgatagában - Munkácsy Mihály Múzeum Közleményei 6. (Békéscsaba, 2015)

Hadifogságban

Szétnyitottam, s abban találtam az őzbőrt. Hosszú szőre volt. Ezt egész fogságom alatt jól használtam derékaljként, miután természetesen magamhoz vettem. Itt már egészen jól fel voltunk szerelve. Evőeszközeink, csajkánk, takaróink voltak.

Tamopol az utolsó város Galícia határán. Egy hét alatt ide érkeztünk. Itt egy iskolában elszállásoltak, ahol már a jungbunzlaui 36. cseh gyalogezred összes tisztjei tanyáztak, akik közismerten árulásszerüen megadták magukat az oroszoknak. Ez egy másik, nem a Martinék féle cseh ezred csapata volt. A 36. cseh ezred árulását július 28-án a harctéren harcoló ezredünknek parancsban ismertették, és közölték, hogy az ezredet felette gyáva magaviseleté miatt és gyalázatos árulása miatt büntetéseképpen feloszlatták. Hát szégyenszemre ezekkel a jómadarakkal kerültünk egy szállásra!

Ugyanezen időben a 34. hadosztály parancsnoka, Birkenhein vezérőrnagy hivatalos naplójában ezeket olvashatjuk:

„Az ifjú 101. ezred nagyszerűen bevált magyar legénysége a hazáért való győzelem szükségszerűségétől át van hatva, szereti ezredét, és feltétlenül engedelmeskedik tisztjeinek. Ez az ezred állandóan a legmegbízhatóbb, soha csalódást nem okozó tényezője volt a hadosztályparancsnokság terveinek. Fegyverlerakásról a legsúlyosabb körülmények között sem akar hallani a 101-es. Amikor a zempléni szorosban egy megtizedelt századot az oroszok teljesen bekerítettek és fegyverlerakásra szólították fel, egy derék őrmester magyar nyelven az orosz gyűrűn való áttörést parancsolta meg, mire a század puskatussal verte magát keresztül. Ez jellemzi az ezred összes harctéri ténykedését. Birkenhain vezérőrnagy sk.”

Nem barátkoztunk a csehekkel.

Őreink itt 16 parasztszekeret szereztek, s azokon szállítottak egészen Proszkurovba. Elég kellemetlen utunk volt, mert a cseh tisztek ismert szemtelensége miatt nagyon szorosan ültünk a kocsin, míg a magasabb rangú cseh tisztek kényelmesen pöffeszkedtek kettesével a szekéren.

Proszkurovban a laktanyában szállásoltak el emeletes fapriccseken. Jól szolgált a kemény deszkán alattam az őzbőr.

Négy-ötnapi pihenő után a laktanyában összezsúfolt fogolytiszteket beosztották és különböző hadifogolytáborok felé irányították.

Az én vonatom is előállt hosszú kocsisorral. Elől voltak a II. osztályú kocsik. Abba a tiszteket hadnagytól felfelé szállították be, a III. osztályú kocsikba a kadétok és kadét jelöltek kerültek, míg a IV. osztályú kocsikba a legénység szállt be.

Minden felszerelésem az őzbőrön kívül a hátul felszállt legényemnél volt. Induláskor a kocsisort kettéosztották. Minket a vonat Kazánba, a tatár fővárosba vitt, míg a vonat másik felét ki tudja hová?

109