Deli Tamás - Danyik Tibor - Boldog Gusztáv: A Körös-völgyi vadvizek élővilága - Munkácsy Mihály Múzeum Közleményei 5. (Békéscsaba, 2015)
A tiszavirág és a tiszavirágzás
A kifejlődött tiszavirágok zöme meghökkentően összehangolt módon, ugyanazon az egy napon bukkan fel és éli le pár órás életét (innen ered a „kérészéletű" kifejezésünk). A szinkronizált rajzást a hőmérséklet, a légnyomás és a vízállás befolyásolhatja. A rajzás 18-21 óra között zajlik, akkor is, ha az időjárás nem kedvező, pl. vihar van. Az imágók repülési sebessége akár 18 km/óra is lehet. A nőstények mindig árral szemben repülnek felfelé, hogy ugyanoda rakják petéiket, ahol maguk is fejlődtek. Mivel az áramló vízben a peték jócskán elsodródhatnak, ezért a nőstények a peterakást megelőzően felfelé repülnek, hogy ezt az elsodródást kompenzálják. A párzást követően a nőstények egyenként 7-8000 petét pottyantanak a vízbe. Kifejtett tiszavirág DeT A tiszavirágrajzás rendkívül látványos nevezetessége folyóink, így a Körösök völgyének is. A június közepének valamely délutánján milliószámban megjelenő imágók valóságos felhőket alkotnak a folyók felett. Rövid életük során csupán násztáncot repülnek, petéznek, majd hamarosan elpusztulnak. A tetemek a folyók vízfel színét szinte teljesen beborítják - ez a nffffnTEffpl jelensége A tiszavirág a XX. század első részében kihalt Nyugat-Európából, és máshol is megritkult. Elterjedési területe jelenleg nagyrészt Magyarországra, pontosabban a Tiszára és keleti mellékfolyóira koncentrálódik. Meglehetősen nagy és stabil állományokkal büszkélkedhet a Körösök szinte minden szakasza. Magyarországnak kiemelkedő jelentősége van a faj megmentésében, hiszen hazánkon kívül életképes populációiról alig van tudomásunk. A felmérések szerint azonban nálunk is jelentős állománycsökkenés tapasztalható, amelynek oka leginkább a folyóink szabályozása, az agyagos partok eltüntetése, a mesterséges partvédelem és a vízszeny- nyezés. Figyelemre méltó, hogy 2000. január 31-én, a Szamoson és Tiszán levonuló ciánszennyezés nem okozott érzékelhető változást a tiszai populációkban. A tiszavirág hazánkban védett rovar, eszmei értéke 5000 Ft. Ennek megfelelően még az elpusztult tetemeit is tilos horgászati célból - csaliként - használni. Tiszavirág lárvabőre DeT A „tiszavirágzás" hazánk leglátványosabb rovartani eseménye, amelyre manapság egyre jobban fejlődő turizmus is épül. Mivel Magyarországon kívül ma már sehol nem figyelhető meg a tiszavirágok tömeges rajzása, a tiszavirágzás igazi hungarikumnak tekintendő. Mind a lárváknak, mind a kifejlett tiszavirágoknak jelentős a szerepe a táplálékláncban, hiszen halak, kétéltűek és madarak is nagy mennyiségben fogyasztják őket. Korábbi jelentőségüket mutatja, hogy takarmányozásra is használták a tiszavirágtetemeket. A tiszavirág [Palingenia longicauda] Európa legnagyobb méretű kérésze (testhossza 80-120 mm, szárnyfesztávolsága 60-70 mm). Teste és lábai nagyrészt világossárgák, feje vörösbarna, szeme fekete. Potroha végén két erős fogót és két látványosan hosszú fartoldalékot visel. A kifejlett állatok (imágók) szájszervei és emésztőrendszere erősen redukálódott, így ők nem vesznek magukhoz táplálékot. A kissé lótücsökre emlékeztető lárvák elülső lábai fejlett ásólábakká alakultak, rágóik jól fejlettek. A tiszavirág nagyobb vízfolyások kérésze, mivel a lárvák az agyagos aljzatot kedvelik. Fontos, hogy az adott partszakasz meredeken szakadjon le, és megfelelő vízsebességre is szükség van, ugyanis az áramlásnak meg kell akadályoznia, hogy az agyagra iszap rakódjon, ami kedvezőtlen lenne a lárváknak. Egy-egy nagyobb falban lárvák milliói étnek. Mivel a lárvák 3 évig fejlődnek, egy-egy területen több nemzedék is együtt él. A lárvák a járatok létrehozásával kedvező élőhelyet alakítanak ki más élőlények számára is. 45
