Deli Tamás - Danyik Tibor - Boldog Gusztáv: A Körös-völgyi vadvizek élővilága - Munkácsy Mihály Múzeum Közleményei 5. (Békéscsaba, 2015)

Pókok

Búvárpók DeT

•. mf

A búvárpók (Argyroneta aquatica) - vagy népszerűbb nevén a vízipók - életének minden jelentősebb mozzanata a víz tükre alatt zajlik. Elsősorban a kiterjedtebb tavakban, holtágakban, csatornákban és mocsarakban fordul elő, ahol gazdag az alámerült hínárnövényzet. Másodlagosan tért át a vízi életmódra, így a többi pókhoz hasonlóan ő is légköri oxigénnel lélegzik, emiatt időről időre fel kelt jönnie a felszínre. Az apróbb termetű fajok táborát gyarapítja, nősténye 8-9 mm, hímje 10-15 mm hosszú. A pókoknál rendhagyó módon a hímek nagyobbak. Színezete egyöntetű szürkés árnyalatú világosbarna, mintázat nélküli. Ez azonban csak a „száraz" állatokra vonatkozik. A vízbe merült egyedek testét ezüstösen csillogó „légruha” borítja, mely a test hasoldatát borító dús szőrzetnek köszönhető. A szőrök közötti

A tartós víz alatti élethez azonban folyamatos oxigén- ellátás szükséges, amit a búvárpók egy sátorszerű szövedékben, a ban „csapdába" ejtett

légbuborékkal old meg. A légbuborék levegőjét időről időre cseréli, ha az oxigén mennyisége csökkenni kezd. A petéből kibúvó kispókok is ebben a búvárharangban jönnek a világra. A búvárpók kizárólag a víz alatt vadászik. Ügyesen járkál és úszik az alámerült hínárnövényzet között, ahol vízi gerincteleneket, például ászkarákokat és rovarlárvákat keres. Télen a vízi élőhelyét elhagyva a parton, üres csigaházakban telel át. Ez főleg a fiatat egyedekre jellemző, a fejlett egyedek nemegyszer a víz alatt vészelik át a tél zord időjárását. A pókok második életévükre válnak ivaréretté. Hazánkban gyakori, de védett pókfajunk.

légréteg biztosítja az oxigént úszás közben.

39