Deli Tamás - Danyik Tibor - Boldog Gusztáv: A Körös-völgyi vadvizek élővilága - Munkácsy Mihály Múzeum Közleményei 5. (Békéscsaba, 2015)

Pókok

1 1 ■:>

lJ|| * i J

A csodáspókfélék (Pisauridae) közé tartozó vidrapókok nagytestű gyors mozgású vadászpókok, fogóhátót nem szőnek. A szegélyes vidrapók (Dolomedes fimbriatus} nőstényei a 15-22 mm-t is etérhetik, melyhez még hosszú lábak is párosulnak. Kifejlett korában a testét széles, világos oldalsáv szegélyezi, de olykor ez hiányozhat is. Utótestének rajzolata világosabb lándzsa alakú foltból és az azt szegélyező világos pontsorból tevődik össze. A fiatal állatok színezete eltérő, az első éves egyedek alapszíne világos sárgászöld, csak később válik sötétebb árnyalatúvá. Élőhelyválasztásban is van különbség az eltérő korú egyedek között. A fiatat pókok olykor messzebb is eltávolodnak a víztől, előszeretettel másznak fel a vízparti cserjék és fák lombkoronájába. Az idősebb

állatok erősebben kötődnek a nedves élőhelyekhez, így mocsárréteken, vízparti magaskórósokban, állóvizek dús növényzetű részein akadhatunk rájuk.

A szegélyes vidrapók táplálékát nappal keresi, mely egyéb ízeltlábúakból tevődik össze. Olykor a víz alá is lebukik prédája után, ilyenkor elülső lábait a víz tükrére helyezi, hogy érzékelje a mélyben mozgó zsákmányállat keltette rezgéshullámokat. Nem ritkán kisebb halakat és békaivadékokat is elejt. Sűrűn szőrös lábaival kiválóan szalad a víz felszínén. Veszély esetén, ha nincs más mód a menekülésre, a víz alá bukva keres menedéket. Rokonával, a parti vidrapókkal (Dolomedes plantarius) együtt hazánkban védett faj.

ra