Deli Tamás - Danyik Tibor - Boldog Gusztáv: A Körös-völgyi vadvizek élővilága - Munkácsy Mihály Múzeum Közleményei 5. (Békéscsaba, 2015)
Csigák és kagylók
A kopoltyúscsigák váltivarúak, tehát vannak közöttük hímek és nőstények is. A tüdőscsigák azonban hímnősek, vagyis minden egyednek egyaránt vannak him és női ivarszervei. A hazai vízicsigák többsége szerves törmeléket fogyaszt vagy növényevő, de a szárazföldi és különösen a tengeri fajok között ragadozók is akadnak, amelyek más csigákkal vagy férgekkel táplálkoznak. A kopoltyús vizicsigák leggyakoribb faja az erős fialócsiga (Viviparus acerosus). Nevének megfelelően - más csigáktól eltérően - nem petékkel szaporodik, hanem eleven kis csigákat hoz a világra. A közönséges vízicsiga (Bythinia tentaculata] elsősorban a hínárban gazdag, tiszta vizterek csigája. A Körösökben mára gyakori lett a folyami bödöncsiga [Theodoxus fluviatilis), melynek legközelebbi rokonai tengerekben élnek. Az ülőszemű tüdőscsigák jelentős része lapos tekercsű héjat fejleszt, ezért ezeket tányércsigáknak nevezzük. A nagy tányércsiga (Planorbarius corneus] fiatal egyedeinek lágy részei élénkpirosak a vérükben lévő hemoglobin miatt. A másik csoportot - alakjuk után - tornyoscsigáknak is nevezik. Legnagyobb vízicsigánk, a nagy mocsárcsiga [Lymnaea stagnalis) különösen nyárra kiszáradó holtágakban, kubikgödrökben él, sokszor elképesztő tömegben. Folyami bödöncsiga j
