Kocsor János: „Előüzent Ferenc Jóska“ - Munkácsy Mihály Múzeum Közleményei 4. (Békéscsaba, 2014)

...de miért éppen sárgarigók?

A következő majd’ két hétben bár derekasan helytálltak a 101-esek, más frontszakaszok súlyos helyzete miatt vissza kellett vonulniuk. Októberben részt vesznek az orosz csapatok által körülzárt Przemysl várának felmentését célzó harcokban, és Chyrownál segítségére sietnek a jórészt földiekből álló 4-es honvédeknek. Az orosz túlerő elől azonban újból vissza kellett vonulni, s immár a történelmi Magyarország területén vesznek részt 1914. november 25-28-án a homonnai ütközetben. Homonnánál nem kisebb volt a tét, mint hogy az orosz csapatok kijutnak-e az Alföldre. Machalek Pál, volt 101-es százados a csatáról írta 101. cs. és kir. gy. ezred - 1883-1918 című művében: „Az ellenségnek folytonos támadásainkkal való lekötése és nyugtalanítása természetesen nagy áldozatokat követelt a 101-esek részéről. De a homonnai esetben, amikor többszörös túlerővel kellett felvenni a harcot, nehogy a muszkák a magyar síkságot elárasztva pánikot keltsenek az országban, ezt az áldozatot meg kellett hozni.”

1915. április 5-én a dicsőséget hozó, ám sok áldozatot követelő húsvéti csata következett. Mezőlaborcnál elfoglalják a Gusina magaslatot és visz- szaverik a sokszoros orosz túlerő ellentámadását. „Különösen kitüntette magát e harcokban Laczhegyi főhadnagy, kinek érdeme, hogy a parancsot be nem várva, mint zászlóaljsegédtiszt magához ragadta az intézkedést és erélyes, bátor magatartásával buzdítva katonáinkat, az elért siker oroszlán- része őt illette meg.” - írta később Machalek Pál.

Átkelés a San folyón.

32