Bárdos Zsuzsa: Betűvetők konok akaratjáról - Munkácsy Mihály Múzeum Közleményei 2. (Békéscsaba, 2014)
Diákkutatók munkáiból - Hajdu Viktor: "Hármat tízért, hatot húszért..." Fillérecskék az orosházi hetipiacról
„Hármat tízért, hatot húszért...” - Fillérecskék az orosházi hetipiacról 185 Bőrdíszműárus az 1960-as években. Bőrdíszműárus az 1980-as években. területen kerülgettük a pocsolyákat. Gyakran kergettük a holminkat, amit a szél elemeit. Mégis jöttek a vásárlók, akik azonban más jellegű könyveket kerestek, mint akár a közeli Vásárhelyen is. Itt leginkább a szórakoztató irodalomra volt igény, szemben a szomszédos település piacán megfordulók szépirodalom iránti érdeklődésével. Az asztalfoglalás és a gépkocsi parkolási díja mindig rendesen megtérült, ha esett, ha fújt, télen, nyáron. A számítógépek térhódítása előtt sok orosházi olvasott könyvet: idős, fiatal egyaránt. A mai napig tudom, kinek mi volt a kedvence, avagy vágya, pontosan emlékszem, kijutott ritkaságokhoz. Noha Mária Terézia törvénykönyvét nem tudtam helyben eladni, a Jókai összes, Rejtő, Verne, Fekete István, Gerald Durell, Dumas, Moldova mindig gazdára lelt. Umberto Ecot Hraballal, Hamvas Bélával, Edgar Allan Poe-val, Örkénnyel és Sinkával együtt magamnak dugdostam. Míg Szilvásit sosem vittem vissza a boltba, Berkesi már nehezebben ment el. Nagy Gyula monográfiája és Csizmadia Imre orosházi parasztíró könyvei mindig előjegyzésben voltak. Érdekes módon naponta keresték Germanus Gyulát, de vele együtt Stephen Kinget, Arthur Haileyt, Amanda Quieket, Robert Ludlumot, Leslie L. Lawrencet, Vavyan Fablet is. Orosháza ide, Orosháza oda, Eötvöst, Justh Zsigmondot, Fáját, Darvast néhányszor le kellett porolnom. Az antikváriummal ellentétben a piacon nem jutott arra idő, hogy olvasgassak, mindig sokan böngészték a ponyván lévő kínálatot, szívesen beszélgettek. Ekkor ismertem meg a fél várost. No, nem névről, de kedvenc olvasmányairól. A politika akkor és ott még nem gerjesztett vérre menő küzdelmet. Emlékszem arra, hogy egy mellettem árusító nagyhangon szapulta a szemközti kereskedő dicsérte pártot. Persze az sem hagyta magát. Nem éppen leányneveldei modorban sorakoztatták érveiket. Huzakodtak néhány percig, aztán pont került a „nagyobb a füstje, mint a lángja” vita végére azzal, hogy „bolond vagy te, öregem, de fizetem a tejfölös lángosodat, ha ügyeled a standot, amíg odaleszek.” Az árakat a legkeményebb ítész, a kereslet határozta meg. Nem gyűlölködtünk még az azonos árut kínálóval sem.
