Bárdos Zsuzsa: Betűvetők konok akaratjáról - Munkácsy Mihály Múzeum Közleményei 2. (Békéscsaba, 2014)
Az irodalmi hagyományok megőrzése és közkinccsé tétele - Irodalmi kaleidoszkóp orosházi színekkel
Irodalmi kaleidoszkóp orosházi színekkel 35 tudhat a magáénak. Ezek közül az Orosháza jelesei című kötete, a Békési Életben megjelent tanulmányai, ajuhász Balázs Gyűjtőklub általa szerkesztett évkönyvei, továbbá az Orosházi Harangszó című egyházi lap (publikációival) a legismertebbek, s a helytörténeti adalékok után búvárkodók által naponta forgatottak. Nagy Gyula (Orosháza, 1911. november 16. - Orosháza, 1994. december 26.) múzeumigazgató, etnográfus. 1994-től Orosháza díszpolgára. Tősgyökeres orosházi. Apai dédapja, nagyapja itt zsellér, édesapja is a legnagyobb magyar faluban ácssegéd. Anyai dédapja e vidéken béres, nagyapja ugyancsak az orosházi fekete földből élt: falverő. Nagy Gyula életútjának térképe látszólag tenyérnyi: reá fér az orosházi Mikes utca 19. szám alatti házacska, a Petőfi utca 23. számú épület, a Nádasdy, a Bethlen Gábor, a Veres József, a Körösi Csorna Sándor és a Bajnok utca is. Ám e fizikai határokon messze túlmutat szellemi kisugárzása. Szegénységi bizonyítványával a Vörösmarty utcai elemi iskola után az Árpád-kert mögötti polgári iskola padjait koptatta, a Nagy-gépműhelybe gyakornoknak küldött lakatosinasból a Kiskunfélegyházi Állami Tanítóképző bizonyítványával a zsebében mégis a nemzet napszámosa lett. A Gyulai úti állami osztatlan iskolában kezdett érdeklődni a szellemi néprajz iránt. A Pesti úti iskolában dolgozott, amikor a gróf Teleki Pál által szervezett Táj- és Népkutató Intézet 1943-as nagyszöllősi (Ugocsa megye) tanfolyamára eljutva fordult végleg a muzeológia felé. 1945- ben Orosházán múzeumot kezdett szervezni Sitkéi József tanártársával. Eleinte másodállásban, fél évtized múltán főhivatású muzeológusként. A Szántó Kovács János Múzeum 1955 óta sorjázó évkönyveit szerzőtársak munkáival töltötte meg. Valódi tudósműhelyt teremtett, melyben nem csak a szakemberek, de a korábban adatközlő, majd vallomástévő, később önéletíró parasztemberek is egyedülállót alkottak. Lankadatlan szervező munkájának, példátlan elkötelezettségének gyümölcse az Orosháza története és néprajza (1965) című két kötete. A néprajzi szakirodalom klasszikusai közé tartozik a vásárhelyi Pusztáról írt három kötete: Hagyományos földművelés a Vásárhelyi-pusztán (1963), Paraszti állattartás a Vásárhelyi-pusztán (1968), Parasztélet a Vásárhelyi-pusztán (1975). Nagy forrás- értékű két önéletrajzi könyve: A múzeum szolgálatában /A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 10./ (1986), Életem első fele: eszmélés, erőgyűjtés, indulás (1987). 80 éves koráig naponta bejárt a múzeumba, mely a szó szoros értelmében az ő múzeuma. Itt tisztázta le legendaszámba menő gondossággal nagyobb köteteit. Több tanulmányt jelentetett meg a hazai és a németországi szakfolyóiratokban. 1994 karácsonyának délutánján csendesen elszenderedve költözhetett el a földi világból. Születésének századik évfordulóján rangos emlékezés keretében Nagy Gyula emléktábla került a múzeum falára, pályatársai, tisztelői szakmai, emberi méltatására emlékülésen idézték. Rövid összefoglalónkból sem maradhat ki: összekovácsolta a helyi és környékbeli önéletíró parasztembereket. Nemcsak
