Bárdos Zsuzsa: Betűvetők konok akaratjáról - Munkácsy Mihály Múzeum Közleményei 2. (Békéscsaba, 2014)
Életművek idézése - A Különös karnevál szerzője, Fedor Ágnes
A Különös karnevál szerzője, Fedor Ágnes 109 pokolian ismerős! Úgy emlékeztet a nevetés hangjára, amivel a jó társaság hölgyei kísértek - mikor kapálni mentünk. Nem, nem akarok érdemben vitába szállni. Pedig talán senki sem tudná oly pontosan megválaszolni a vádakat, mint én, aki 44-ben precíz naplót vezettem. A brüsszeli teázóban hirtelen elhomályosult a szemem. Ördögi kísértés vett erőt rajtam, hogy ezeknek az uraknak, akik mindketten ősi vallón családból származván, azonnal kitűzték a sárga csillagot, mikor a németek ezt a zsidókra parancsolták, akik közül az egyik túszként két évig ült német táborban, a másik azonnal Angliába szökött s végigharcolta a háborút - egyszerűen lefordítsam a Haladás cikkét. A szememet elfutotta a könny.- A piacról írnak - mondottam csendesen.- A pulykákról, amiket talán most újra szállíthatunk Angliába - egyáltalán: a faluról, ahol a parasztok most fehér subában, fekete prémsapkában jönnek be a tanyáról...- Ó értem, magának honvágya van - mondotta az államtitkár mosolyogva. De az író összehúzott szemmel nézett rám.- Honvágya van? - kérdezte gyanakodva. Az íróknak jobb szemük van, mint az államtitkároknak. Igenis, azt hiszem, akut honvágyam volt - egy percig. De már elmúlt - mondtam jólnevelten -se percben igazán úgy éreztem, hogy soha többé nem akarom látni még az apám, nagyapám és dédapám sírját se - az oly végtelenül ismerős s oly végzetesen idegenné vált agyagos és sötét orosházi földben. Amit most ijesztő részletességgel, fagyott göröngyeivel láttam magam előtt. Csak aztán kaptam rajta magam a kérdésen. Vájjon lesz-e az idén elég téli nedvesség benne? És ekkor rájöttem - hogy hiába minden. Az ember odatartozik örökre és punktum.” Az áldott-átkozott szülőföld 2004-ben egy kicsit törlesztett. Fedor Különös karnevál című könyvének újrakiadásával, 57 év elteltével. Máraival együtt elismerve, hogy „itt csak az ítélhet, aki közöttünk élt”. Akinek az iszonyat, az emberek önmagukból kivetkőzött, szinte boldogságos kegyetlenkedése nemcsak az élete egészét, de még a hátralévő apróbb örömeit is torzítja: Mégis, mit gondobz, mi veszett el? Talán az ifiúság veszett el? ...Mikor alkudtam az Úristennel, én mindenfélét felajánlottam Neki... s én nem találok haza... Azt kérdem Kútfalva köveitől, hol van a haza? A dolgok fontossága tolódott el bennem valahogy. Az, hogy a Dunáról nem a szerelmi bánat jut az eszembe, hanem az, hogy Georgie kisfia, aki úgy útálta a halakat, valahol a víz alatt van s hogy Mackó is ott lehetne mellette. Érted?" Nem, nem értjük. A történészi racionalitás sem segíthet a pokoljárás stációinak megértésén. Az irodalom inkább. Mélységes fájdalmat, riadtságot, gyötrelmet felszaggató vagy éppen cinizmussal felvérteztető művekkel. Kertész Imre Köves Gyurijának hát- borzongató szenvtelenségével, Faludy György csillogó zsenialitásával, Fedor Ágnes Kobalt Katájának asszonyi kötelességeivel. Amit teljesíteni persze a háború után sem volt könnyű. Mert - ahogyan gyakran mondogatta: a kapitalizmusban proletár volt, a fasizmus idején zsidó, a szocializmus építésekor arisztokrata.
