Bárdos Zsuzsa: Betűvetők konok akaratjáról - Munkácsy Mihály Múzeum Közleményei 2. (Békéscsaba, 2014)
Életművek idézése - A Különös karnevál szerzője, Fedor Ágnes
A Különös karnevál szerzője, Fedor Ágnes 101 férfiakat is kínozza) ontanak keresztény vért? Az 1870-80-as évektől fellobbanó mozgalom tetőpontja a tiszaeszlári per is. Németországban már 1933 óta működtek koncentrációs táborok. Adolf Hitler 1935. szeptember 15-én, a nürnbergi törvényekben a zsidókat a birodalomban másodosztályú emberekké tette. Ám nemigen juthatott el a máskor békétlenkedő Békésbe a zsidók szisztematikus letartóztatásának és koncentrációs táborba szállításának híre. Aligha sejthették, hogy a II. világháború kitöréséig 165-170 ezer hittársuk járta meg valamelyik tábort. Közöttük az ő kényszerű célállomásukat, az 1940 júniusában megnyitott Auschwitzot is, mely 1942-re a legnagyobb teljesítményt nyújtó megsemmisítő táborrá vált. Miután Németország megtámadta a Szovjetuniót, 1941 szeptemberében a Kijevhez közel eső Babij Jarban 2 nap alatt több mint 30 000 zsidót lőttek agyon. Magyarország ekkor még a hozzánk menekültek mentsvárát jelentette. Ennek azonban az utolsó óráit élték, mert ahogyan Márai Sándor névnapi vacsoráján egy nácibarát családtagja kifejtette: „Én nemzeti szocialista vagyok - te ezt nem értheted, mert tehetséges vagy. De én nem vagyok tehetséges és ezért szükségem van a nemzeti szocializmusra... Most rólunk van szó, a tehetségtelenekről.” Másnap a németek megszállták Magyarországot, Sztójayék megkezdték a zsidók összegyűjtését. A humán tudományok művelői és a toll emberei - köztük Fedor Ágnes - mégsem menekültek el az országból. Ki ezért, ki azért. Radnóti talán azért, mert úgy gondolkodott: „zsidóságomat soha nem tagadtam meg, „Zsidó felekezetű” vagyok ma is... de nem érzem zsidónak magam, a vallásra nem neveltek, nem szükségletem, nem gyakorlom... A zsidóság „életproblémám”, mert azzá tették a körülmények, a törvények, a világ. Kényszerből probléma.” A sűrűsödő rettenet közepette Wesselényi Miklósnak végre sikerült meggyőznie Fedor Ágnest: menekülnie kell. Erről a vesszőfutásról írt a hajdani Fischer Teri, a hajdani felkavarodott Orosháza képét megörökítve. Fedor stílusáról Saját naplójából egyszerre történelmi és emberi dokumentum kerekedett. Nemcsak a kor iszonyatáról, de a mozgatórugókról is. Fátszólag odavetett, valójában sebészi precizitással elhelyezett félmondatokkal. „Egy pár könyvet mi is viszünk magunkkal a gettóba. Hogy megszoktuk már ezt a szót, mintha valami normális dolgot jelentene... nyaralóhelyet vagy állomást... Thomas Mann kibukott a selejtezőn, mert nehéz. Meg az angol rádióban is szerepelt. Végül Ady összes versei mellett döntöttünk és József Attilát is mellétettük, akit itt a helybeli csendőrség talán nem ismer. Kérésemre még ide soroztuk Wells Világtörténetét. Aztán az utolsó pillanatban Anna még vágyó tekintetet vetett a „Filozófia a keletázsiai iparművészetben” című kötetre. - Hát persze. Ezt csak nem hagyhatjuk itthon! - mondtam én. - Éneikül talán be se engednének bennünket a gettóba.”
