Bárdos Zsuzsa: Betűvetők konok akaratjáról - Munkácsy Mihály Múzeum Közleményei 2. (Békéscsaba, 2014)
Az irodalmi hagyományok megőrzése és közkinccsé tétele - Irodalmi kaleidoszkóp orosházi színekkel
20 Az irodalmi hagyományok megőrzése és közkinccsé tétele című kötet megjelenésekor írta róla: „Csizmadia Sándor a magyar szociáldemokrata párt egyik feje, a Népszava egyik szerkesztője s főképp a fóldmíves szocializmus éltető és szervező lelke; parasztembernek mondják, ki páratlan buzgalommal s kitartással fárad a maga kiképzésén; népszónoknak kitűnő, újságcikkeiben pedig éles és világos elmének látszik, melyet nem elhomályosít, hanem fut a rajongás.”4 Csizmadia Sándor 1918- ban államtitkár, 1919-ben népbiztos, Kun Béláék mégis házi őrizetben tartották. 1920-1922 között Orosháza parlamenti képviselője. Ha szabadlábon volt, a párt agrárszaklapjait szerkesztette: a Földművelőt, a Földművelők Szaklapját, a Világszabadságot. Számára a vers is politikai produktum. Verskötetei közül a legismertebb: Csak vissza nem! 1912-ben jelent meg. A maga korában több kiadást is megéltek népszerű kötetei. Regényei, novellái, tanulmányai ma alig ismertek. 1909 elején a Népszava hasábjain Adyval polemizált. Ismert Marseillaise-fordítá- sa. Várkonyi Nándor összegzéséből tudjuk: sok cikke Kelecsényi György névvel jelent meg.5 Fontos visszaemlékezéseket írt a XIX. század végi Orosházáról. Az Orosházi Friss Újság 1929. január 11-i cikkében olvashatjuk: „Csizmadia Sándor nem tud imi-olvasni. Csak egy-két szót beszél már - Utolsó munkája: 600 költemény. (Az Orosházi Friss Újság budapesti tudósítójától). Felsőmátyásfóld, Apajfi-utca 3. szám... A felesége, - annyi sok költemény alakja - mondja: Öt évvel ezelőtt szél érte... Akkor kiheverte, két esztendővel ezelőtt, február 18-án megint. A jobboldalát. Az agyát is... Menni tud, maga öltözködik, ért mindent, egy két szót kimond, de már olvasni, három-négy betűnél többet nem tud összerakni, hangosan csak háromig számol... Nem forog a nyelve. Dagadt. Azt mondja az orvos: nyelvrákja van. Szinte példanélküli politikai hírnevet szerzett magának Csizmadia Sándor, az orosházi kubikosmunkás, akit versei után egyidőben a második Petőfinek tekintették... Az íróasztalát eladtam... Minek már? Imi, olvasni nem tud szegény. Az írásait mind összeszedtem, elzártam. Majd jó lesz még valakinek. Már neki bajosan... Látja, mi lesz egy nagy emberből?” Csizmadia Sándor 1929-ben Budapesten, Mátyásföldön önkezével fejezte be zaklatott életét. Vele együtt jó időre el is némult vidékünkön a politikai líra. Nekrológját Kassák Lajos írta a Szocializmus című folyóiratban. Benne: „Orosházán 1871 március 10-ikén született egy parasztgyerek. A dohos kunyhó levegőjében, a földdel és rongyokkal betömködött ablakon át benézett hozzá a nap és megvilágította őt, mint a kiválasztottat, aki nagy utak előtt áll, aki egyszer meg fogja látni élete célját s aki össze fog roppanni még mielőtt a célba beérkezett volna. Lehet, hogy mindannyian így roppanunk össze a cél előtt; de nem mindannyian ábrándulunk ki a magunk-felállította céljainkból. Sokszor gondoltam rá, az az 4 Küzdelem. Csizmadia Sándor verseskötete. Budapest, 1903. Singer és Wolfner bizománya. In: Ignotus válogatott írásai. Válogatta, szerkesztette, utószó: Komlós Aladár. Szépirodalmi Kiadó, Budapest, 1969. 210. 5 Várkonyi Nándor: Az újabb magyar irodalom 1880-1940. Szűkíts Kiadó, Budapest, 1942. 242.
