Bárdos Zsuzsa: Betűvetők konok akaratjáról - Munkácsy Mihály Múzeum Közleményei 2. (Békéscsaba, 2014)
Az irodalmi hagyományok megőrzése és közkinccsé tétele - Irodalmi kaleidoszkóp orosházi színekkel
Irodalmi kaleidoszkóp orosházi színekkel 39 a betevőt; 1922-től feleségével együtt, szabadföldi kertészkedéssel. 1939-ben újra a vállán a borjú. Mire hazakerült, az oroszok bevették magukat a tanyájába. A kényszerűségből tőkét kovácsolva nagyjából megtanulta a nyelvüket, s a környék tolmácsává avanzsált. A helyi Nemzeti Bizottság egyik vezetője, az Igazoló Bizottság tagja, a bizottságban a Nemzeti Parasztpárt képviselője 1944-1948-ban. Az 1946-os kongresszuson az orosházi szervezet küldötte. 1948-ban miniszteri biztosnak nevezték ki a Kisbirtokos Szövetségbe. 1949-ben országgyűlési képviselő. 1952-ben bevitte nyolc és fél kát. holdnyi földjét a bogárzói Új Élet Tsz- be. Ott bajjal, nyűggel ugyan, de fogatosként kitelelt. A Nagy Imre nyilatkozat (1953) után sokakkal együtt kilépett, noha a kertészetben dolgozókkal továbbra is együtt maradt. 1955-től az orosházi Hazafias Népfront 48-as Olvasókör elnöke. 1960-ban a kakasszéki Vörös Csillag Tsz-be került, ahol később üzemegység vezető. Hetvenévesen ment nyugdíjba, de csak négy évig bírta az otthon ülést. A Gázipari Gépgyár portásául szegődött. 1986-ig a Hazafias Népfront helyi bizottságában is tüsténkedett. Darvas József Orosházára hazalátogatva gyakran ki-kikérte mindig hiteles véleményét. 1989. július 14-én az őt nagyra becsülő jeles irodalomtörténész, Elek László szavai mellett került örök nyugalomra az orosházi Alvégi temetőbe. Ahogy én láttam kezdetű írását a Tekintet című kulturális szemle 2008/1. számában Bárdos Zsuzsa adta közre. Násztor György Orosházán született 1901. november 21-én. Először az édesapja földjén, majd bérelt birtokon dolgozott. 1925-ben nősült. 1933-tól az egyik vezetője a monori Hangya Szövetkezetnek, az Orosháza-Monori Gazdakörnek. 1937-38-ban téli ezüstkalászos mezőgazdasági tanfolyamot végzett. Ő szervezte meg az országban az egyik első mezőgazdasági gépszövetkezetet, mely 1960-ig működött. Különböző mezőgazdasági bizottságok tagjaként több kitüntetést is kapott. 1945 után a Nemzeti Bizottság tagja, a Parasztpárt helyi titkára. 1960-tól nyugdíjas. 1988. december 13-án költözött el e földi világból. Sírja az orosházi Felvégi temetőben van. A paraszti önéletírók közé tartozott Repka János (Nagyszénás, 1913. március 13. - Orosháza, 2009. június 07.) uradalmi cselédek gyermeke. Először „betyár”, majd udvaros, végül kocsis. 1937-ben megnősült. Ezután tanyát bérelt. Később kénytelen volt kubikosmunkát vállalni. 1943-ban a légvédelemhez vonult be, itt esett orosz hadifogságba. 1948 után egy tsz-csoport elnökhelyettese. Később magtáros, nyugdíjazása előtt „szérűfelelős”. Felesége halála utáni magányában kezdett írogatni. Hosszas keresgélést követően jutott a kész írásával Nagy Gyulához, aki felhívta rá Ördögh Szilveszter, a Magvető Könyvkiadó szerkesztőjének a figyelmét. így kerülhetett az olvasók kezébe az „Életem” című kötet. A Tények és Tanúk sorozatban 1989-ben megjelent könyv utószavában Nagy Gyula idézi: „1987. év elején felkeresett Repka János, és átnyújtotta Életem című gépelt önéletírását. Arra
