Bárdos Zsuzsa: Betűvetők konok akaratjáról - Munkácsy Mihály Múzeum Közleményei 2. (Békéscsaba, 2014)
Az irodalmi hagyományok megőrzése és közkinccsé tétele - Irodalmi kaleidoszkóp orosházi színekkel
30 Az irodalmi hagyományok megőrzése és közkinccsé tétele diplomát. 1948 januárjától az Orosháza és Vidéke című napilap, majd az Orosházi Hírek, a Viharsarok Népe és a Békés Megyei Népújság újságírója. 1962-től kisebb megszakítással csaknem három évtizeden át a Békés Megyei Népújság „Köröstáj” című kulturális rovatának vezetője. A 2001-ben alapított, évente megjelenő orosházi almanach, „A Jelen” szerkesztője. Nemcsak a helyi, de a megyei kulturális életnek is hosszú ideje fontos és széles körben tisztelt személyisége: lendületet adó kritikái, finom érzékenységű költői alkotásai, biztos értékrendű szerkesztői munkái révén. Versesköteteiből: Intés önmagamhoz (1981), Naponta felkelek (1986), Sziklákat görgető bogarak (1997), A fürdőmester vízbe ugrik (2001), Tengerkék alkonyat (2008), Csóka Csenci a vendéged (2009), Keskeny úton (2010). Számos irodalmi antológiában, folyóiratban szerepelt. Hajdú Mihály (Orosháza, 1933. augusztus 14. - Orosháza, 2014. január 7.) Zombáról jött evangélikusok leszármazottja, a magyar nyelvtudomány jelese, akadémiai doktor, 2007-től az ELTE Nyelvtörténeti Tanszékének professor eme- ritusa. A névtanon kívül példás alapossággal és eredményességgel foglalkozott nyelvjárási, nyelvjárás-történeti és helynévkutatásokkal is. Publikációinak száma lenyűgöző. A Táncsics Gimnázium hajdani eminense, akit érettségi után nem engednek tovább diákoskodni, kezdetben a részben osztatlan kardoskúti iskolában tanított (1951 és 1957 között). A pedagógus grádics minden fokát végig járva: 1952-ben szerezte meg Szarvason tanítói képesítő oklevelét; 1957-ben ma- gyar-angol-orosz szakos tanári diplomáját a szegedi Juhász Gyula Tanárképző Főiskolán; 1961-ben magyar-könyvtár szakos diplomáját az Eötvös Lóránd Tudományegyetemen. További katedrái: Nagyszénáson (1957-59), majd az orosházi gyógypedagógiai iskolában (1959-61). Öt éven át, 1966-ig tanulmányi vezető a Mezőgazdasági Technikumban, Orosházán. 1966-ban lett aspiráns. 1968-ban a Magyar Tudományos Akadémia ösztöndíjasa a leningrádi egyetemen. 1969-től tanár az ELTE-n. 1973-74-ben a londoni egyetemen nyelvi lektor. Másodállású főelőadó az Oktatási Minisztérium Felsőoktatási Osztályán. Az 1960-as évek elején Nagy Gyula magával vitte Szántay István tanyájára, ahol óriási adatmennyiségű, gazdag archaikus forrásra lelt egy regionális szótár anyagához. A méhészetről szóló első munkájával a Csűry Bálint pályadíjat is elnyerte. Az Orosháza története és néprajza kötetek szerzője, társszerzője. Szabó Ferenc, későbbi levéltár- és múzeumigazgatóval, Szabó Mihály későbbi orvosprofesszorral, Gulyás Mihály kutató vénájú állatorvossal, 1991-1994 között polgármesterrel szövődött barátságának sokat köszönhet településünk kutatása. Doktori disszertációja: Orosháza népi állattartása. Kandidátusi értekezése a névtanra épül: Magyar kereszt- és becézőnevek, 1770-1970 címmel. Meghallgatásán a Magyar Tudományos Akadémia fölolvasó termében ott ült Nagy Gyula is. Az orosházi etnográfus 3 évvel korábbi halála miatt 1997-ben azonban már
