Bárdos Zsuzsa: Betűvetők konok akaratjáról - Munkácsy Mihály Múzeum Közleményei 2. (Békéscsaba, 2014)
Az irodalmi hagyományok megőrzése és közkinccsé tétele - Irodalmi kaleidoszkóp orosházi színekkel
Irodalmi kaleidoszkóp orosházi színekkel 23 című versében olvashatjuk: „Ahol most élek, nincsen feszület, / se mezőben, se az út felett. / Prédikátorok nyakas népe ez, / a kereszt neki csak búzát jelent”. Kiadója az Orosházi Szépmíves Céh. Később a Köznevelés szerkesztőségében dolgozott, a Nemzeti Parasztpárt pedagóguscsoportjának vezetője, a Magyar Tudományos Akadémia könyvtárosa volt. 1982-ben az orosházi múzeum kiállítást rendezett a tiszteletére. Elek László a Tanulmányok a 250 éves Orosháza és vidéke történetéből (1995) című kötetben írt róla. „Kapaszkodók” és „Hínár” című regényeiben felismerhetőek orosházi élményei is. Simándi Béla (Nagyszombat, 1899 - Budapest, 1969) költő, író, újságíró. Léván végezte a tanítóképzőt, mely diplomával a zsebében 1932 és 1938 között tanított a vásárhelyi Pusztán, majd Újpesten. Később Esztergomban újságíró. Főszervezője a vásárhelykutasi írótalálkozónak. 1935 augusztusában harminc író, publicista vitatott társadalmi, politikai, kulturális kérdéseket az aranyad- halmi tanító meghívására a Pusztán, találkozva az ott élőkkel. A toliforgatók közül néhányan írásaikban számoltak be ezen élményeikről (Móricz Zsigmond: Bolondkocsi, pávafarkú traktor, Takaros Macelka, Illyés Gyula: írók a nép között, Féja Géza: Látogatás a kacagó embernél, Vásárhelykutas, Nagy Lajos: Találkozás a hódmezővásárhelyi tanya világgal). A Mai Puszta című kötetének Előszavában olvashatjuk a minden vidékünkhöz kötődő: itt született, elszármazottra egyaránt örök kötelességként róható sorokat: „Kis könyv, de ha ad az Isten erőt, lesz még mondanivalóm annak a népnek az érdekében, amellyel éveken keresztül egy kenyeret ettem”. E kötete először Hódmezővásárhelyen, majd Újpesten jelent meg. Féja Géza Sándor (Szentjánospuszta-Léva, 1900. december 19. - Budapest, 1978. augusztus 14.) író, újságíró, szerkesztő, tanár. A budapesti egyetemen Eötvös-kollégista. A Bartha Miklós Társasággal kapcsolatba kerülve ösztönzője a népi írók falukutató mozgalmának, dolgozott az őket tömörítő Válasz című folyóiratnak. Ezen 1930-as évek elején indult kezdeményezésnek a célja újszerű irodalmi módszerekkel feltárni a „népsorsot”. Törekvéseik lényege Féja olvasatában; „Népnemzet volt az eszményünk, természetes egységbe békült társadalom, mely önmagát kormányozza, és nincsen szüksége az állam mindenható gyámkodására. Ezért elsősorban kórképet kellett adnunk. Tükröt tartottunk, mely megmutatta, hogy a nemzetnek hirdetett és erőszakkal összetartott tömeg még nem nemzet, és a fennálló viszonyok közepette nem is forrhat nemzetté. Jártuk az országot, és helyzetjelentéseket adtunk, a helyzetjelentések azután művekké növekedtek. Én magam elsősorban Békés, Csongrád és Csanád megyék népének sorsát vizsgáltam.” A népi irodalom egyik szervezője Sárközi György (1899-1945) a Válasz című irodalmi folyóirat szerkesztője. Kezdeményezte, hogy egy tízkötetes sorozatban rajzolják meg az egész ország arculatát. így jelenhetett meg a Magyarország felfedezése című szociográfiai sorozat, melynek első darabja 1937 tavaszán Féja Géza: Viharsarok című könyve. Nem
