Bárdos Zsuzsa: Betűvetők konok akaratjáról - Munkácsy Mihály Múzeum Közleményei 2. (Békéscsaba, 2014)
Diákkutatók munkáiból - Molnár Vivien: "Jaj, pártám, pártám!" Menyegzők, vőfélyrigmusok
208 Diákkutatók munkáiból még a nyoma is elveszett. / Kedves, jó gazdánk adott egy tanácsot, / Hogy meg ne rontsam ezt a vidám mulatságot. Míg vőlegényünket előhozza a lába, / Szép menyasszonyunk vegyen részt a táncba. / Táncoljon vele mindenki egy kurtát, / De le ne tapossák a cipője sarkát. / Gondoljanak arra, hogy drágáért varrták, / Azután tömjék meg bankóval a markát. / Mindenki szeretne egyenként táncolni, / Az ő fáradtságáról nem számit szólni. / Aki tehát jó szándékból megveti, / Még a nagykapun is kívül kell vetni. / Én tehát most ötét megváltom, / Akinek pénze van, neki átadom. / Nyissa ki tehát mindenki erszénye száját, / Úgy kitáncolhatja a menyasszonnyal magát. / Ti meg muzsikusok ne szunnyadozzatok, / Mert most jött meg a kedvem, szép lassút húzzatok. / Mert különben szétverek rajtatok egy pálcát, / És majd úgy járjátok a menyasszony táncát.”83 A menyasszonyt vidékünkön a vőlegény szokta kiszöktetni a táncolok gyűrűjéből. Régen még azt is vállalta, hogy ezért megkapja a magáét. A násznép aztán addig vigadozik, míg meg nem jelenik az új asszony. Az ő átöltözése persze szűk körben megy: a menyasszony anyja, keresztanyja, az első koszorúslány, a varrónő jelenlétében. Az ajtót söprűvel őrzik, még a vőlegényt sem engedik be, amíg az ara fel nincs kontyolva. A férfiak persze huncutkodnak, ha sikerül az ajtót kinyitniuk, elő-előfordul, hogy gyenge tökből készített emberfejet dobnak a menyasszony ölébe. Végre a vőfély a következőkkel vezeti be az új asszonyt a vendégek közé: „Tisztelt násznagy uram, egy csodát mutatok, / Amit még nem látott, én azért jótállók. / Tessék elhinni, hogy igazat mondok, / Amit igen könnyen be is bizonyítok. / Mert ez a menyecske az előbb még lány volt, / most tessék megnézni, hogyan elváltozott. / A haját nem látom, nem tudom, hova lett, / Annyi bizonyos, hogy feje beköttetett. / Nosza, Laci komám, muzsikád zendüljön, / Hogy a menyecskének fülei csendüljön. / Nem látok én itten egyet se apácát, /Járjuk el hát mi is a menyecske táncát! Éljen!”84 A kontyolótánc után az első nóta a legtöbb orosházi lakodalomban: De szép asszony lett ebből a kislányból, / Kerek kontyot tekertek a hajából. Hasonló népszerűségnek örvend az „Asszony lesz a lányé, bimbóból a rózsa...” kezdetű nóta, amit az egész násznép ünnepélyesen énekel, általában felállva az asztaltól. A lakodalom végén, többnyire a Rákóczi-induló után a násznagyok és a vőfély búcsúznak el, megköszönve a vendéglátást, a meghívást és a legjobb kívánságokkal távoznak. Ritka szokás a vásárhelyi Pusztán elterjedt kárlátó/kállátó. A lakodalom után 1-2 hét múlva a megmaradt étel, ital elfogyasztására hívogatták a szomszédságot, rokonságot. Ide már nem kérték a vőfély segítségét, s legfeljebb saját maguk húzták a talpalávalót. 83 Beck Zoltán: Lakodalom. Népszokások. In: Orosháza néprajza. Szerkesztette Nagy Gyula. Orosháza, 1965. 624. 84 Nagy Gyula: Parasztélet a Vásárhelyi-Pusztán. A Békés Megyei Múzeumok Közleményei. 1975/4. Békéscsaba, 1975. 517-518.
