Bárdos Zsuzsa: Betűvetők konok akaratjáról - Munkácsy Mihály Múzeum Közleményei 2. (Békéscsaba, 2014)
Diákkutatók munkáiból - Molnár Vivien: "Jaj, pártám, pártám!" Menyegzők, vőfélyrigmusok
Jaj pártám, pártám! - Menyegzők, vőfélyrigmusok 203 vidékeken találkozunk velük.” A vőfélyrigmusok színes csokrából nem volt könnyű választanom. Hiszen van közöttük visszafogott, van vérbő, de akadnak közönségesek is. Szemezgetésem alapja Retkes Tamás megközelítése: „Méltán lehetünk büszkék erre a hunga- rikumra, hiszen egyedülálló módon domborodnak ki benne azok az értékek, amiket ma már sajnos kilóra mérten árulnak, vagy kicsavarnak a romlott világ kufátjai: Istenfélelem, hazafiság, családszeretet és persze az ízes humor.” A figyelemfelhívásra a versek megkezdése előtt néhány botkoppantás szolgál, melyre a cigány tust húz. 2012-re már dallam nélküliek ezek a versek, de néhány évszázaddal ezelőtt énekelt változataik dívtak. Kapcsolódnak a lakodalom menetéhez. Ezekhez kötődve, egyszerű rendben olvashatók a vőfélykönyvekben. Itt következő válogatásomat is ennek nyomán szerkesztettem. Nincs más hátra, „Halljunk szót, uraim!” Beck Zoltán etnográfus az orosházi monográfia néprajzi kötetében említi a korábban már taglalt, vőfélykellékhez kapcsolódó szokást: „A lakodalom előtti két vasárnapon a vőfély hívogatja a vendégeket. Először a menyasszonyos házhoz megy, ahol elsőnek a virágkikérő verset mondja el, melyben kéri a menyasz- szonyt, hogy díszítse fel őt... Békesség a háznak, jónapot kívánok, / Én itt a vőlegény követeként állok. / A-midőn bemutatom e háznál magamat, / Kérem, hallgassák meg egynémely szavamat. / A vőlegény nekem arra adta szavát, / Ha szépen megkérem kedves menyasszonyát, / Kalapomra ékes bokrétát fog adni, / Lobogó kendőket pálcikámra rakni. / Én hát fölkérem a vőlegény nevében, / Pálcám és kalapom díszítse föl szépen.”80 A vőfélyszalag kikérésére szolgáló rigmus Retkes Tamás Vőfélykönyvéből: „Az Ó-Testamentumból van bizonyítványom, / Hogy én vagyok a legidősebb ember a világon. / Tudom, mikor Ádám apánk elvette Évát, / Én voltam a vőfély, kaptam szép bokrétát. / Nem épített volna templomot Salamon, / Hogyha a tervét én jól meg nem csinálom. / Ararát hegyén, ha fagyott a hóié, / Sokat szánkóztam én, meg az öreg Noé. / Sokszor becsaptuk Sémet és Jáfetet, / Ekkor az öreg komajóízát nevetett. / Az özönvíz alatt úgy maradtam én meg, / Hogy én Noé komával összebeszéltem. / Segítettem neki a bárkát csinálni, /Hogyha ez nem igaz, legyek én akármi.” Vendégek meghívására az Alföldön ismert vers: „Szivhajlandósággaljövünk be e házba, / Hívjuk a ház népét egy ártatlan nászba. / Az ősatyáink is mikor házasodtak, / Minden jó atyafit oda meghivattak. / Őseinktől bírjuk e kötelességet. / Szereti a magyar a szép vendégséget. / Szívesen látjuk és elvárjuk kenteket, / Itthon ne maradjon még az se, ki beteg!/ Azért jó bátyámék, magukat felkérem, / Adjanak parolát ezen percbe nékem, / Hogy el fognak jönni pontosan és szépen!/ Ég áldása legyen ezen a háznépen!" 80 Beck Zoltán: Lakodalom. Népszokások. In: Orosháza néprajza. Szerkesztette Nagy Gyula. Orosháza, 1965. 610.
