Bárdos Zsuzsa: Betűvetők konok akaratjáról - Munkácsy Mihály Múzeum Közleményei 2. (Békéscsaba, 2014)
Az irodalmi hagyományok megőrzése és közkinccsé tétele - Irodalmi kaleidoszkóp orosházi színekkel
Irodalmi kaleidoszkóp orosházi színekkel 19 a parasztszínházat. Dohánykertészei 1894-ig Shakespeare, Moliére, Sophoklész, Plautus-darabokat is bemutattak. A halk szavú prózaíró a helybélieket is figyelve kereste a választ arra: „mikép él, szeret, gondolkodik, elmélkedik, hal meg a magyar ember a társadalmi létra különböző fokán, s mi épp a magyaros és így szembeszökő ebben”. Eljutott odáig, hogy az alföldi parasztban fedezte fel a nemzetmentő erőt, tőle várta a történelmi gyökerű elit, mi több, egész nemzete biológiai megerősítését. Mindeközben azonban félt a társadalmi konfliktusok határozott megoldásától, osztálya fizikai fennmaradásáért inkább a békés megegyezés, az evolúció híve volt. Megfogalmazta, hogy a vezető réteg, az arisztokrácia „nem is agyag, hanem csak sár”. Hirdette, hogy a magyar paraszt jelleme, karaktere, érzelemvilága közel áll a klasszikus idők emberéhez. A politika nem érdekelte, pedig apja Táncsics ellenfele az 1869-es választásokon, bátyja, Gyula (1850-1917) a 48-as Függetlenségi Párt nagy tekintélyű vezéregyénisége. Műveiben (Delelő, Gányó becsület, Tavaszi ünnep, A falu ajándéka, a Puszta könyve, Gányó Julcsa) a vidéken élő, ismert személyekkel találkozhatunk. Említésre méltók francia prózafordításai. Párizsi és hazai naplója kiemelkedő történeti értékű. Síremléke 1963-ban a Justh-majorból a gádorosi új köztemetőbe került. Elek László a róla írott monográfiáját Gyulán, 1964-ben adta ki. Bartóky József (Békéscsaba, 1865. november 27. - Budapest, 1928. július 4.) államtitkár, író, orosházi főszolgabíró. 1891 szeptemberétől három esztendőt töltött településünkön. Szerepelt ugyan a helyi társaságban, de szükség esetén tekintélyét a gazdagokkal szemben is latba vetette. Államtitkárként az agrárvilág korszerűsítését előmozdító miniszter, Darányi Ignác mellett a cselédtörvényt szerkesztette. Annak tervezetét felolvasta az orosházi Csizmadia Sándornak. A neves munkásköltő elégedett volt a cselédek javára történt változtatásokkal, ám jelezte, a Világszabadság című lapjában azért fogja támadni, hogy még tovább finomíttassák. Nyugdíjazásának évétől, 1918-tól jutott ideje toliforgatásra. Elbeszéléseket, tanító meséket (fabulákat) írt, nem annyira szórakoztató, mint tanító célzattal. Életében megjelent önálló kötetei után a Szarvasi Öregdiákok Szövetsége Kner Izidor gyomai nyomdájában adta ki a Békés Megyei Irodalmi Gyűjteményben féltve őrzött és az orosházi általános iskolásokkal a 2010-es I. Orosházi Honismereti Héten megismertetett Új magyar fabulák című könyvét. AJusth Zsigmond által is érzékelt társadalmi különbözőségek a vasúti őr fia, Csizmadia Sándor (Vásárhelykutas, 1871. március 9. - Budapest, 1929. március 9.) költészetében agitatív erővel súlyosbodtak. Ady Endre megfogalmazásával: „az új Magyarország új szavú költészetének” képviselője a parasztságból jőve a földmunkásmozgalmon keresztüljutott el a szociáldemokrata pártig, beválasztották annak központi vezetésébe. Míg költészete politikai hangsúlyaival határozottabb, addig irodalmi szempontból érleletlenebb: „Nem alkotás, hanem teremtés - / Elébb pusztítás kén ide...” Hatása Ignotusra, Kassákra is irodalmi tény. Előző a Küzdelem
