Bárdos Zsuzsa: Betűvetők konok akaratjáról - Munkácsy Mihály Múzeum Közleményei 2. (Békéscsaba, 2014)
Diákkutatók munkáiból - Molnár Vivien: "Jaj, pártám, pártám!" Menyegzők, vőfélyrigmusok
190 Diákkutatók munkáiból száz esztendős könyvében témámról még ez olvasható: „A házasuló legény házánál vagyok. BenkőJános uram, a „szószólló” egyre szólitgatja, biztatgatja a lakodalmi „gyülekezetét", hogy induljunk útnak, hozzuk el a menyasszonyt, ha adják. Mivelhogy közel a menyasszony háza, gyalogszerrel indulunk, de hangos jó kedvvel. Két kis fiú jár a lakodalmas gyülekezet élén, kezükben pántlikás pálcza, mit büszkén lengetnek, a nyakukban széles nemzeti szín szalag, s ez már úgy látszik, újítás: az anyakönyvvezető nyakában is ez van, ettől kaptak kedvet a nyakbavetős szalagra. A czigányok rázendítenek a Rákóczi-in- dulóra, mely útközben átcsap a franczia forradalmi indulóba, de hát ez a czigány dolga. A legények kurjongatnak, az asszonyok ujjongatnak, s az utcza két oldalán összeverődött népnek kínálgatják a mézes pálinkát, a bort, a kürtös- meg a karikáskalácsot. Közbe-köz- be durrogtatnak a régi, módiból kimenő egy - meg kétcsövű pisztolylyal, egyiknek-má- siknak a csöve is elrepül, mivelhogy sok puskaport találtak önteni belé s csepűfojtással amúgy istenigazában lefojtották. Bezzeg más a - revolver. Mert ez is van már minden jobb módú embernek. Megállunk a menyasszony házának udvarán. Csak a kis vőfélyek meg a szószólló vannak még bent a házban. Attól ßgg a mi bemenetelünk, vájjon mit felel a mi szószóllónknak a menyasszony szószóllója... A kis vőfély, egy tíz éves iskolás fiú, belekezd a versébe, az ő búcsúztatójába: „Vajda, hegedűdnek álljon meg zengése, / A sarkantyúknak is szűnjön meg pengése.” A fehér ruhás, mirtus-koszorús menyasszony sírva borul édes anyja, édes apja keblére, csókolja kezöket, ezeket az áldott, munkától bámult kezeket. Vége legyen a sírásnak, megyünk az anyakönyvvezető elé, a ki magyar mhában, kucsmásan (a kucsmán sas toll), nyakában nemzeti színű szalag, - ünnepélyes komolysággal várja a lakodalmi gyülekezetei.” Polgári esküvő Magukra hagyom a 114 évvel ezelőtt ünneplőket; nem sok különlegesség esik az elkövetkezendő percekről szóló bekezdésekben. Maga Benedek Elek sem volt megelégedve az akkori polgári házasságkötéssel, mert bár bölcs és hasznos intézménynek tartotta, formáját nagyon is egyszerűnek találta. A polgári házasságkötés a francia felvilágosodás után Európában már elterjedt, de Magyarországon csak a házasságról szóló 1894. évi XXXI. törvénycikk tette kötelezővé. E rendelkezés révén a polgári esküvővel vált jogilag érvényessé a házasság. Az Alföldi Vőfély-könyv minderről praktikusan ír: „1895. év október 1-én életbe lépett egy nagyon fontos törvény a polgári házasságról. Erről akarok egyet-mást elmondani. A polgári házassági törvény szerint mindenki, aki házasodni akar, köteles előbb a polgári tisztviselő előtt megesküdni s csak azután mehet a paphoz. A papnak szigorúan tiltva van oly jegyeseket megesketni, akik még a polgári tisztviselő előtt nem voltak, ellenben a polgári tisztviselő előtt kötött házasság még akkor is érvényes, ha a pap nem adja rá az áldást. Ezen törvény értelmében különféle vallásfelekezethez tartozó egyének is elvehetik egymást, anélkül, hogy vallásukból ki kellene témiök, tehát zsidó elvehet keresztényt, katholikus elvehet reformátust stb. Ez a polgári
