Bárdos Zsuzsa: Betűvetők konok akaratjáról - Munkácsy Mihály Múzeum Közleményei 2. (Békéscsaba, 2014)
Diákkutatók munkáiból - Hajdu Viktor: "Hármat tízért, hatot húszért..." Fillérecskék az orosházi hetipiacról
184 Diákkutatók munkáiból „Az orosházi piac arculata más volt régen, mint ma. Az 1960-as években a jelenlegi Csíki patikával szembeni fás területen is működött. A ’80-as években egyszerű beton asztalok adták a jellegét. Elhelyezkedésük a jelenlegi piac mentén húzódó gyalogjárda és füvesített részen volt. Ezeken az asztalkákon kínálták áruikat a helyi termelők, kofák, idősebb és fiatalabb személyek egyaránt. Aki itt árult, helypénzt kellett fizetnie. A szemfülesebb vásárlók tudtak alkudni a termékek árából. Az idők múlásával a piac helyileg és jellegében is változott. A Töhötöm utca adott teret az úgynevezett ócskapiac részlegnek. Ez akkor nagy tömegeket vonzott. Az ifiúság is ott próbálta meg értékesíteni saját felesleges holmiját. Időben még később a piac kikerült a Kis István-gödör területére, ahol voltak palacsintaárusok, kolbászsütők, gofriárusok, tehát lehetett pénzt költeni. Ahogy a város fejlődött, megteremtették a jelenlegi vásárcsarnokot, és a mai piac területét. Ezzel egy időben a piac régi hangulata sajnos eltűnt, mivel időközben egyre több hipermarket épült fel, melyek ugyan megkönnyítik az emberek számára a hétköznapokat, mivel egy helyen rengeteg termék megtalálható, ezzel viszont a piacosok élete nehezebbé vált.”59 „Kezdő antikváriusként az orosházi és környékbeli piacokon is igyekeztem népszerűsíteni vállalkozásomat. Eleinte csak a bevétel emeléséért, később a hangulatért is jártam a helyi ócskapiacra. Az 1990-es évek elején, a Töhötöm utcán kínáltam a portékáimat. Nagyon jól éreztem magam a kemény, tisztességes és becsületes emberek között, akik figyeltek a másikra és segítették egymást. Kezdeti csetlésemet, botlásomat látva egy idősebb, zoknikat árusító házaspár és egy saját kertjében termő gyümölcsökkel kereskedő bácsi vett a szárnyai alá. Mai napig nem tudom a vezetéknevüket sem, pedig minden szombaton, vasárnap foglalták a helyet, és segítettek látszólag apró, ott mégis fontos gyakorlati dolgokban. A színes kavalkád varázsa eladót, vevőt egyaránt megfogott. A piac kinőtte az utcát, ezért a Kis István-gödörbe irányította a városvezetés. A hatalmas (úgynevezett KGST) piacon valóban elnyújtózkodhattunk, de mindez a meghittség, családiasság rovására ment. Sehol egy fa, sehol egy kút. A mögöttem parkoló Trabantom jelentett minden komfortot. A környező országokból érkező árusokkal együtt hol a port nyeltük, hol a közeli üveggyár törmelékével félig-meddig feltöltött, hajdan szittyós 59 Csík Lajosné Murányi Róza, 1947-ben született orosházi lakos szavai.
