Bárdos Zsuzsa: Betűvetők konok akaratjáról - Munkácsy Mihály Múzeum Közleményei 2. (Békéscsaba, 2014)
Diákkutatók munkáiból - Hajdu Viktor: "Hármat tízért, hatot húszért..." Fillérecskék az orosházi hetipiacról
182 Diákkutatók munkáiból Piacraj árók visszaemlékezései „Számomra úgy 6 éves koromtól fogvajelentett nagy csábítást a piac. Felsorol- hatatlan, hogy mennyi irányból ért gyerekekként hatás. Néhány érzékletes példa arról, amit meg lehetett enni és nem mindennapos dolog volt: no, nem a napraforgó és a tökmag, hanem a vattacukor, a törökméz, a bocskorszíj. A Mikszáth Kálmán utcán, korábban Meszes közben az 1940-es évek elején kolbászt, sült húst árusító bódék voltak felállítva. Az evangélikus iskola ajtaja erre a kis utcára nyílt. Engedélyt kaptunk arra, hogy 1948-ban - már a jó forint idején - kimenjünk az uzsonnaszünetben. Egy forintért belemártották a csodálatos illatú kolbászzsírba az omlós orosházi kenyeret, amitől aztán könnyen ki lehetett bírni a nap hátralévő részét. Kolbászt nem igen vettünk, mert az drágább lett volna. A legnagyobb csábítást a játékok nagy-nagy változatossága jelentett. Közülük a hagyományosabbak a háziipari módszerrel csinált fajátékok: kis autók, traktorok, amiket madzagon lehetett húzni. Népszerűek voltak a csapkodó szárnyú, tolható, kerekes madarak. A húgomat a babák érdekelték (porcelán-, fém- műanyag fejű, sírósak, alvósak). Emlékszem a perselyek tömegére: volt cserép, kerámia, bádog, ennek utolsó maradványa az óljából nyelvét nyújtogató kutya. Fiúgyerekként rácsodálkoztam a vízipisztolyokra. A jó érzékű kereskedők osztogatták a szőrös krampuszokat a jó vásárlóknak. Labdákat akkoriban bőrből nem nagyon tudtak eladni, annál többet gumiból és persze a kisebb teniszlabdákat. Ezeket azért szerettük, mert jobban pattogott, mint a rongylabda. Megunhatatlan látványosság volt a céllövölde. Száj- tátva bámultuk a piacok nem mindennapos figuráit: a pénzért dolgozó, döntően cigányasszonyok közül kikerült kártyavetőket. Csodáltuk a papagájt, amint a jóscédulákat húzta. Igyekeztük a gazda trükkjeit kifigyelni, miként irányította, hogy öregnek, gyerekeknek, asszonynak, férfinek megfelelő cédulát húzzon a madár a dobozkából. Szomorúbb látványt jelentettek a kéregetők, a koldusok, a hadirokkantak, akik földön, kis széken ülve, énekléssel, hangos kiabálással hívták fel az emberek figyelmét. Az öltözetük is vonzotta a szemet, s főként az, hogy sokszor a kereset érdekében a testüket is eltorzították. A háború után az embereket könnyen meghatották. A piaci különlegességek sorában az erőpróba is meg-meg- jelent. Súlyosabb golyó szaladt egy sínen. Minél magasabbra tudta valaki lökni, annál kevesebbet kellett fizetnie a játékért. Néha még a férfiak is versengtek. A kupecek alkudozása is szórakoztató volt. A lóvásárban elsősorban a cigányok (hihetetlen fogásokkal) jártak sikerrel. A hatásos rábeszélés mellett be-berúgatták a lovat. így az nyugodtan viselkedett, kihúzta magát, többet mutatott. Ela kiment belőle a pálinkahatás, már nem volt ilyen gangos. Amikor a fogát nézték a vevők, közben meg is szagolták, nem kapott-e bátorítót. Más volt a malacvásár. A hízott disznókat nem vitték piacra, azok a háztól keltek el, de a süldőket és a választási malacokat a két hátsó lábánál fogva nézegették a vevők. Mindig hangos volt a
