Bárdos Zsuzsa: Betűvetők konok akaratjáról - Munkácsy Mihály Múzeum Közleményei 2. (Békéscsaba, 2014)
Az irodalmi hagyományok megőrzése és közkinccsé tétele - Irodalmi kaleidoszkóp orosházi színekkel
14 Az irodalmi hagyományok megőrzése és közkinccsé tétele Arad, 1844.” A helyiek számon tartják, mint az 1839-ben létrehozott Orosházi Kaszinó, a legkorábbi helyi művelődési „egyesület” egyik alapítóját, a reáliskola szorgalmazóját. Arra is emlékeznek, hogy 1849. december 15-én fel kellett olvasnia az „Oktatás a föld népéhez” című hivatalos körlevelet a templomban, mely az osztrák császárt a parasztság jóakarójaként dicséri. Balassa nem volt képes magába fojtani császárpártinak éppen nem mondható megjegyzéseit, mely után az „érteden nép” tiltakozása ellenére megfosztották papi állásától. Síremléke az Alvégi temetőben van. 1937-től utca őrzi a nevét Orosházán. A vidékünkön élőket a földért vívott harc, a környék toliforgatóit pedig ennek az ábrázolása ösztönözte. Sokak feltételezhetik ezért, hogy Porvár, A falu jegyzője című regény színhelye valójában Orosháza. Tény, hogy Eötvös József (Buda, 1813. szeptember 3. - Pest, 1871. február 2.) művének több fejezetét itteni birtokán írta. 1842. szeptember 13-án vette feleségül Rosty Ágnest. Apósa: Rosty Albert centralista táblabíró, volt alispán elsőként és önként vetette magát adó alá Békés megyében. Leányának hozománya a szentetornyai birtok - a későbbi Eötvös-major. A kritikai realizmus első kimagasló egyénisége a Kisfaludy Társaság tagja, majd elnöke lett. 1861-ben Deák küzdőtársa, 1867-től haláláig vallás- és közoktatási miniszterként a kötelező népoktatás, zsidók és nemzetiségek egyenjogúsítása mellett állt ki. Eszményképe (Justhhoz hasonlóan) nem a nagybirtokos, hanem az edzett, életerős, jobbágysors alól felszabadított középparaszt. Ahhoz azonban nem elég elszánt, hogy a belénevelt törvénytiszteletével elébe menjen a történelemnek. Szalay László ösztönözte, hogy foglalkozzék komolyabban az irodalommal. A hozzá írott, 1852. február 12-én kelt levelében a következőkről adott számot: „Tegnap csaknem az egész napot az orosházi tanyákon töltöttem. Ökrökre lévén szükségem, magam mentem a gazdákhoz egyik szállásról a másikra... igen kellemes napot töltöttem, mert talán évek óta nem szóltam annyi józan s helyét tökéletesen betöltő emberrel, mint itt, s talán soha nem érzém annyira igazolva nemzeti önérzetemet, mint az egyszerű gazdák közt. Barátom! milly nép! milly büszke, s mégis milly nyájas, milly egyszerű szokásban s mégis milly fogékony minden nemes érzés iránt, mennyire művelt lelkű durva subája alatt, s mi derült minden komolysága mellett... Ki e népet az ekeszarvánál látta, főképp itt az Alfóldön, hol az igaz magyar faj lakik, az bátran leveheti előtte süvegét.” Eötvös ezek között az emberek között, de szenttornyai magányában írta a Magyarország 1514-ben című művének jelentős részét. A zárt környezetben játszódó „bántornyai” (Bánfalva, ma Gádoros) elbeszélései: „Egy tót leány az Alföldön” és a „Téli vásár”. Vidékünkről: A falu jegyzője (Pest, 1845.). Utóbbi művével megteremtette az európai szintű magyar társadalmi regényt. A megyerendszer hívei támadták érte, ám Csengery Antal úgy ítélte: „Nincs egyetlen szépirodalmi mű, mely oly közel hozta az irodalmat az élethez, mint A falu jegyzője”. 1865-ben
