Bárdos Zsuzsa: Betűvetők konok akaratjáról - Munkácsy Mihály Múzeum Közleményei 2. (Békéscsaba, 2014)

Életművek idézése - Huszonöt éve nincs közöttünk Csizmadia Imre, az önéletíró parasztember

Huszonöt éve nincs közöttünk Csizmadia Imre, az önéletíró parasztember 117 jelenjek meg az orosházi községházán a csendőrirodában. No, Imre - gondoltam -, pont a 35. születésnapodon szép kis ajándékot kapsz. Mikor megjelentem, egy csendőr ült egy íróasztalnál, úgy tett, mintha ott sem len­nék... vagy félóra múlva végre felnéz a papírról és rám formed:- Maga mit akar? Ezt az idézést kaptam.- Uúúúgy! Vagy úúúúgy. Maga az a kacskaringós eszű parasztember, aki őrizetlenül hagyja a bormérés előtt a kocsiját, lovát, aztán hamis címet mond be? Mondja legalább, miért hazudott?- Tudtam is én azt, mit mondtam akkor, nagyon ríszeg voltam.- Mért rúgott be?- Bánatomban. Megdöglöttek a disznaim - hazudtam. Bár ez igaz volt, csakhogy hat évvel azelőtt pusztultak el.- Volt már büntetve?- Nem.- Szerencséje! így csak az őrizetlenül hagyásért büntetem meg, a hatóság félreve­zetéséért nem. Na, vigye ezt a csekklapot a postára, aztán hozza ide vissza, oszt elmehet. Kezembe nyomta a csekklapot, és én mentem. Útközben rápillantottam: 2 pengőre büntettek meg. Nem nagy összeg, de 1 pengő 36 fillér volt egy kiló cukor, és 20 liter tejért adtak 2 pengőt. Odakint a feleségem keservesen várt.- No, mi van? Nem ütöttek agyon?- Dehogy ütöttek, csak éppen kevesebb van két pengőnkkel. Még tanultam is.- Hogyhogy?- Most már tudom, hogy ha igazat mond az ember, akkor öt pengőre büntetik, ha ha­zudik, megelégszenek kettővel. És mától fogva előbbre vagyok egy fokkal az élet lépcsőjén.- Hogyhogy?- Hát mikor kisgyerek voltam, eleven eszűnek mondtak, kísőbb, legínykoromban fiskáliseszű voltam. Nősülésemkor zavart eszűnek nevezett nagyapám, ma mög kacska­ringós eszű lettem. Épp a 35. születísnapomon!" A munka mellett aztán igyekeztek olykor-olykor pihenőt szabni, de azt sem sikerült mindig akaratuk szerint: „1942. kemény tél, vizes tavasz, „subás” nyár... pél­dátlan az a rengeteg belvíz és árvíz is, ami márciusban és áprilisban a nagy fehér tél után ránk köszöntött... január 25-én rettenetes vihar tombolt egész napon át. Előtte 24- én volt a leghidegebb az idő... január 6-án meggyengült az idő... Már 18-án megvettem a 25-ére szóló jegyet az Életre ítéltek című magyar film esti előadására. A nagy hó és hideg miatt nem mentünk ágnesezni se Juhászékhoz. De mivel a jegy a zsebben volt, én köptem a markom, hogy vasárnap este - még ha eleven cigánygyerekek potyognak is az égből - bemegyek a moziba. Szombaton csontig fagyasztó hideg volt, este beborult, szél támadt, majd havazni kezdett, és reggel rettenetes viharrá fajult a szél. Hordta és kavarta

Next

/
Oldalképek
Tartalom