Erdős Kamill: A Békés megyei cigányok és cigánydialektusok Magyarországon (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 72. kötet. Gyula, Erkel Ferenc Múzeum 1979)
tozzék meg társadalmunknak a cigányokról alkotott túl sötét, akkor még döntően negatív véleménye! Tudta, hogy egyedül nem birkózhat meg vállalt feladatával, céljához hazai és külföldi barátokat, gyüjtőtársakat keresett. Egy sereg tudományosan is számottevő személylyel levelezett azért, hogy részben szaktanácsaikat kérje, részben munkájához támogatásukat megszerezze. Befolyásukat nemegyszer a cigányság ügyéért vetette latba. Szorosabb baráti körével (Hajdú András, Vekerdi József) egy nagy, cigányokkal foglalkozó mű gondolatát dédelgette. Az összefoglaló mű soha nem született meg, résztanulmányok azonban Erdős Kamill tollából is sorra jelentek meg (lásd a bibliográfiai jegyzéket). Mindössze néhány év kellett ahhoz, hogy nevét Erdős Kamill ismertté tegye a hazai és külföldi szakmai körökben. Mind gyakrabban jelentek meg írásai, cikkei itthon és külföldi szakfolyóiratokban. Számos alkalommal kérték fel előadások tartására, többször szerepelt országos fórumokon is. Vállalta e szerepet a cigányságról felgyújtott ismereteinek birtokában, hogy ezzel is felhívja a cigányságra a közvélemény figyelmét. A szociális bajok mellett (amelyeket már ekkortájt is sokan láttak), bemutatta a cigányság történelmét, néprajzát; sorsukat, emberi arculatukat, jellemüket, amelyek esetenként sajátos, különös magatartásukat indokolták. Egy cigánymúzeum létesítésén fáradozott. Nem rajta múlott, hogy ez a nagy-nagy szeretettel megálmodott tervezet máig sem valósult meg. Azzal a gondolattal zárom soraimat, amelyet Erdős Kamill éppen ,,A Békés megyei cigányok"-ban fogalmazott meg, s amelyet avatott méltatója dr. Dankó Imre reá oly jellemzőnek tartott: „A szerző bízik abban, hogy sikerült bemutatnia a cigányokat és reméli, hogy akik írását elol-