Erdős Kamill: A Békés megyei cigányok és cigánydialektusok Magyarországon (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 72. kötet. Gyula, Erkel Ferenc Múzeum 1979)

A csecsemőnek - keresztelés előtt - nem szabad a nevét kiejteni. Ha szoptatós asszony látogat meg szoptatós asszonyt, akkor a látogató egy-két csepp tejet az ágyra fej, hogy el ne vigye a másik tejének a „hasznát". Akinek sok a teje, hamura kell kifejni, mert, ha a földre fejné, a hangyák magukkal vinnék a tej „hasznát". Hogy a csecsemőt meg ne verhessék „szemmel", piros szalagot vagy apró tengeri-kagylót (d'iváko) kell a csuklójára kötni. Ebből a célból, a nyakára is szoktak piros szalagot kötni. - Stb. stb. A házasságot az eljegyzés előzi meg. A vőlegény elmegy a lányos házhoz, de sohasem a lánnyal vagy az anyjával beszél, hanem az apától és a lány bátyjától kéri meg feleségül. Ha nem adják neki, igen sok esetben megszökteti. Természetesen egymás érzelmeiről már előzőleg megbizonyosodtak, de az érzelmek kibontakozását az avatatlan szem nem figyelheti meg, mert a cigányfiú udvarlása igen szemérmes, kerüli a feltűnőséget, és semmi figyelmességet nem árulnak el egymás iránt társaságban, vagy ha látják őket. Oláh-cigányfiút és lányt sohasem láthatunk egymásba karolva, sohasem vehetjük észre, hogy a fiú megsimogatná a lány haját, vagy a lány megfogná a fiú kezét. A korai párválasztás ideje egyre jobban kitolódik, és jelenleg majdnem megközelíti a környező lakosság házasulandóinak életkorát. A házasság előtti - meglehetősen korán kezdődő - nemi élet viszonylag szabados, de csupán egy-fajtabeli cigányok között. Azt a lányt, aki először „fehér férfinak" adta oda magát, igen megvetik és lenézik, sőt, a legtöbb esetben ki is közösítik. A házasságok legnagyobb része nem az anyakönyvvezető