Barabás Jenő: Békés megye néprajza a XVIII. században (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 58-59. kötet. Gyula, Erkel Ferenc Múzeum 1964)

V. A társas élet szabályai és formái - 3. Ünnepek és hétköznapok

Mint számos rendelkezésnek, ennek sem túl sok foganatja lehetett, mert 1792-ből olvashatjuk Tessedik örvendezését, hogy szerencsésen megszüntették az ostyaárulást. A karácsonyi ünnepkör eseménye még a karácsony estéjén történő lövöldözés és éneklés, de sajnos nem tudjuk, hogy felvonulás kíséretében vagy anélkül történt. Lehetséges, hogy a karácsonyi kántáció nem különálló szokás, hanem az ostya hordásnak egy másik elnevezése, vállfája.(27/75) Az újév napjának ünnepi jellegét aláhúzza az is, hogy ez volt a bíróválasztás ideje, a szolgák, kocsisok, béresek munkábaállásának kezdete.(19/1752) A téli ünnepkör eseménye még a Balázsjárás, a Balasius kaniacio, amely legalábbis Szarvason hosszú ideig szokásban volt,(26/38) A század végén találkozunk a húsvét hétfői locsolással, mint olyan szokással, amelyet az egyháziak nem néznek jó szemmel, mert a legények ez alkalommal megrészegednek s elmulasztják a misét. (Hunya: Endrőd. 36) Mint „ősi" szokás tűnik fel 1770-ben a májusi, vagy pünkösdi fa állítása. Az iskolás gyerekek pünkösd előtti napon fát szoktak kivágni, azt nagy zenebona kíséretében a templomba vitték, s ott felállították. Neve májusi fa. Az adatokból úgy tűnik ki, hogy nem volt megszabva a fa neme, lehetett gyümölcsfa is.(26/52) A század végén vagy a XIX. század elején már bálokat kezdtek rendezni házaknál, vagy a kocsmában. (26/92) Tánclehetőség természetesen az előtt is lehetett. A táncokról nem tudunk semmi mást, csak azt, hogy buja táncokat jártak — igaz, papi kéztől származó tudósítás szerint.(26/32) Hasonló szórakozási alkalmat jelenthettek a „mester legények lakozásai", amikor ugyanúgy vigyázni kellett a tűzveszélyre, mint a lakodalom esetén. (25/11) A fejbenézés is ünnepi alkalmakhoz kapcsolódott. 1718-ból említik, hogy „vasárnap és egyes ünnep napokon a fejét a legény mindgyárt hajtotta ölébe a leánynak és úgy nézetett a fejében és többet nézetett a leánnyal" mint a feleségével. (16/489) A templom környéke a lakosság szokásos gyülekező helye. Itt szokták kihirdetni a világi hatóságok rendelkezéseit is. (19/1746)