Barabás Jenő: Békés megye néprajza a XVIII. században (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 58-59. kötet. Gyula, Erkel Ferenc Múzeum 1964)
V. A társas élet szabályai és formái - 1. Az együttélés normái és szervezetei
torok, zsellérek és cselédek elkülönülése. A pásztorok ellen meg-megismétlődő rendszabályok is ennek bizonyságai. A gazda kézben levő vezetés ellen a zsellérség megmozdulása a legaktívabb. A Péró lázadástól kezdve a kisebb jelentőségű népmozgolódások sora bizonyítja, hogy az alapvető érdekellentétek miatt az egyes települések parasztságát nem tekinthetjük homogén egységnek. Egy boszorkányper irataiban olvashatjuk a vádlott nyilatkozatát: ha engem megégetnek vagy vallatnak, nem a szegényekre, hanem a gazdagokra vallok.(5/14) Viszont a krónikaíró az „oly drága és szemtelen cselédség dacossága és komiszsága" miatt panaszkodik. (26, 91) Pedig a hatóságok igyekeztek rendet tartani. Egy orosházi legényke 1756ban korábbi szegődését megbánva máshova állt be javított bérért, amiért felfogadóját is megbüntették, ő pedig 9 pálca elszenvedése után köteles volt visszamenni eredeti gazdájához. (28/95) A községi vezetőség a felülről jött parancsok végrehajtásán túl elsősorban a csend, rend, biztonság érdekében fejti ki tevékenységét. A tűzveszély elhárítása érdekében éjjeliőröket állítanak, megszervezik a tűzoltást. A határ biztonsága érdekében mindenütt mezőőrök cirkálnak. Bábák az összes helységekben működnek, orvos a század végén a városokban már egy-kettő akad, s számos felcser is működik. Igaz, hogy ez utóbbi meglehetősen átmeneti jellegű egzisztencia. Nemes Deli Gergelyt 1790-ben szerződtették chyrurgusnak Orosházán, de az egyik szerződésben leszögezett kötelessége az volt, hogy szombatonként az elöljáróságot pénz nélkül borotválja.(28, 79) A biztonság érdekét szolgálta az is, hogy 9 óra után tilos volt az utcákon járni.(19/1755) A megyében ide-oda járkáló sokféle idegen, passzus nélküli személy sokat foglalkoztatja a hatóságokat. Főleg a „cigányokat, koldusokat és bitangoló pásztorokat s oláhokat" kellett az elöljáróknak szemmel tartaniok. (19/1746) Ez utóbbiak mint vándor árusok, élelmiszer vásárlók és munkaalkalom keresők elég sokat mozogtak a megyében. A cigányok egy része még a század végén is sátoros, hiába rendelik el 1768-ban sátraik felgyújtását. (26/50) Letelepítésükre számos rendeletet hoznak, még azt is előírva, hogy ne