Barabás Jenő: Békés megye néprajza a XVIII. században (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 58-59. kötet. Gyula, Erkel Ferenc Múzeum 1964)

IV. A felhasználás módjai - 3. Ruházkodás

szűrábrázolás már túlságosári távoli ahhoz, hogy egyeztethessük a XVIII. századiakkal. (L. Kresz. 65. t.) A helyi szűrszabók termékein túl főleg a váradiak portékája jut el a megyébe. A szűrrel a még viszonylag szintén gyakori bunda sem tud versenyezni. A fehér, kék, flanel, vörös posztólajbi legalábbis a pásztoroknál elég gyakori.(l/166—67) A hetykébb természetűek úgy látszik csak alul gombolják be.(uo.) Az egyéb felsőruhák között a dolmány többször szerepel, már a század elejétől a szolgák bérében is.(14/86, 10/63) A mente (zöld és karazsia) és a köpeny is többször említést nyer, s bár van szolgamente is,(30/85—99) mégis feltehetően a jómódú gazdaréteg ruhatárában volt fontosabb, ezek közül mindenesetre számosan hordják. A lábbelik közül vitathatatlanul a csizmáké az elsőség, szolgák, cselédek, gazdák elsősorban ezt hordták. Formájáról, anyagáról keveset tudunk. A források említenek kis szárú csizmát, kordován csizmát, gyermek csizmát, bundás bőrből való csizmát. (14/103, 30/85—99) De a bocskor sem ritka, s leginkább a pásztorok és szolgák hordják. Van bocskor szíjakkal, lábszárra tekert szíjjal és telekes bocskor. (30/85—99) Többször is tiltják a szőrös bocskorok viselését, nyilván azért, hogy a bőr kedvéért a jószágot ne pusztítsák. (1/228) Csabán 1735-ben 2 pár bakancs is felbukkan, egyikről említik, hogy hajdú bakancs. A század végére valamennyire már elterjedhetett, mert az 1752. évi pásztorbérek között még nem szerepel, de az 1791. éviben már vagylagosan említik a bakancsra vagy bocskorra adandó bőrt.(1/168) Ugyancsak használják a bőrkapcát, bár eléggé szórványosan fordul elő. A férfi fejrevalók közül a süveget illeti meg az elsőség, minden rendű és rangú ember ezt hordta. Színéről többször említik, hogy fekete, s hordják csákóval vagy anélkül, s utóbbinak