Barabás Jenő: Békés megye néprajza a XVIII. században (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 58-59. kötet. Gyula, Erkel Ferenc Múzeum 1964)

II. A termelő tevékenység fajtái és formái - 3. Állattartás

nemcsak idegen bérlők legeltettek, amint egy-egy község megerősödött hamarosan pásztort fogadott, néha többet is, hogy a gazdák állatait legeltesse. Békés község már 1715-ben alkalmaz ökörpásztort és csikóst. Előbbinek bére 9 dénár minden ökör után, továbbá párjától egy kenyér s bocskornak való fél marhabőr, utóbbi minden ló után 27 dénárt, párjától szintén egy kenyeret s 3 véka alá való szántást kapott.(7/49) A legelők minőségét úgy javították, hogy tavasszal a visszamaradt s elszáradt növényzetet meggyújtották. Markovicz félelmesként írja le a gyepégetést, a közel s távolban mindenütt lánggal lobogó pusztaságot.(12/293) 1766 őszén az uradalom panaszt tett a megyénél a rétgyújtogatás miatt, amelyből károk származtak s a megijedt megye keményen fenyegeti a gyújtógátokat, mondván, hogy akit megkapnak ,,meg keserülli a tejet mellyet az annyábúl ki szopott ".(19/1766) Néhány évvel később azonban korántsem ilyen szigorúak, s fenntartják ugyan a tilalmat a mezők égetéséről .,a végre, hogy a réteket és nádasokat ez által a gazbúi ki tisztítsák" de meghajolva az objektív szükséglet előtt lehetségesnek tartják, hogy kellő körültekintéssel, csoportosan, tavasszal ilyen égetést végrehajtsanak.(19/1774) Az" állatok egy része többnyire télen is legelőn tartózkodott, amíg csak vastagabb hó nem borította a tájat s már nem tudtak maguknak élelmet keresni.(12,290-91) A rideg tartás kétségtelenül jelentős volta ellenére som volna helyes a legeltető gazdálkodás kizárólagosságára gondolni. Tudjuk, hogy a század elejétől eléggé rendszeres a katonaság számára a szénajáradék adása, így tehát volt szénagazdálkodás, még saját szükségletre is. A katonaságnak szállított székár széna hosszúsága 2 öl, magassága 1 öl. (18/297) A göbölyösök gyakori emlegetése a rendszeres ökörhízlalásról tanúskodik. A téli takarmányozás szokásos voltát Markovitz is említi. A szénát és a szalmát a mezőre, a szállásra egy helyre gyűjtik s hidegebb, havasabb télben az állatokat ezen teleltetik. (12/292) Az istállók korai megléte és általános volta is a kezes tartás jelentőségét igazolja. Sokszor ezek az istállók bizonyára egészen kezdetleges építmények lehettek s Tessedik az 1795. évi nagy pusztulást nem annyira a hidegnek, mint inkább