Barabás Jenő: Békés megye néprajza a XVIII. században (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 58-59. kötet. Gyula, Erkel Ferenc Múzeum 1964)

II. A termelő tevékenység fajtái és formái - 2. Földművelés

menetiíeg művelési kényszer dívott, mint pl. Szárvason. Az egész megyében, éppúgy mint az Alföld nagy részén egy másfajta művelési rendszer uralkodott, amit leghelyesebb szállásrendszernek nevezni. Lényege ennek az, hogy a földesúri tulajdonú, de paraszti birtoklásban levő földek nagyobb darab, családonként 1—2, legfeljebb 3—4 parcellában feküsznek. Ezt a nagyobb területet nevezték szállásföldnek, szállásnak, amelylyen kötetlen művelés folyt, tetszés szerint használták kaszálónak, szántónak, vagy parlagon hagyták. Az egész megművelt határ egymás mellett elhelyezkedő szállásföldekből állt, amelyeken nem is lehetett alkalmazni művelési kényszert. Ez a szisztéma a szabad foglalás jogi rendjére épült. Eltekintve a XVII. századi szállásföldektől, ennek a rendszernek a létét már a XVIII. század elejétől több helységben jól nyomon lehet kísérni. Egy 1723. évi összeírás Gyulán 28 szállást tart nyilván. (Károlyi lit. Harruckern Fase. D. 38.) Csaba és Gyula között egy tanúvallomás a század első évtizedeiben meglevő szállásokról beszél, (uo. Fase. C. 47) 1738-ban a szolgálóbíró rendeli el a békési szállások megvizsgálását. (14/99) A század második felében szinte minden helységből kerülnek elő bőségesen szállásadatok, s különösen a térképek igazolják a rendszer kiterjedt voltát. Lényeges jellemvonásuk a szállásföldeknek az, hogy gyakorlatilag örökíthetők, apáról fiúra szállnak. A termesztett növények közül a korszakban legnagyobb jelentősége a búzának van. Ezen kívül elég gyakorinak látszik a köles termelése, sőt a század második felében a kukorica ültetése is, Az úrbéri összeírások szerint a földesúrnak kenderből és lenből tizedet kell adni. Ezek mellett árpát, kisebb mértékben rozsot, cirokot, lencsét, babot, tököt, dinnyét, többféle répát, murkot, fokhagymát, több kerti veteményt, vöröshagymát, káposztát, salátát, a gyümölcsök közül főleg szilvát (szilváskertben), körtét és őszibarackot termelnek. (12/289) A zabtermelés mértékét csak kevésbé jelzi az a megállapítás, hogy mindig zabhiány van, hisz ez csak a katonaság igényét fejezte ki(19/l766), de számottevő nem lehetett. Ügy látszik a dinnyetermelés jelentős, mert Békés község már 1715-ben dinynyekémlőt, azaz csőszt alkalmaz.(7/49) ami arra utal, hogy ül-