Kirner A. Bertalan: A békési vásár (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 55-57. kötet. Gyula, Erkel Ferenc Múzeum 1964)

palotáját. Ezt az utcát is szépen kimeszelték. Erre szerettünk járni. Ebben az utcában volt ugyanis három szárazmalom. A legelső volt a Hosszúfoki társulat épülete helyén Lavatka kereskedő és az Emperl urasági tiszttartó kettős szárazmalma. A második malom a Keskeny utca baloldalán, közepe táján volt. Ez egy Pikó nevű ácsmesteré volt. A harmadik pedig az utca végén a Salamon-féle malom, mely mostmár a Blum kereskedő és korcsmárosé volt. Ennek a Salamon—Blum-féle malomnak a malomháza még most is megvan. Elég erős kis épület, az ablakán vasrács van. Ezekben a malmokban szerettük bámulni az őrlést. Néztük a nagy kereket, amint forgott. Húzta egy ló körbe-körbe. A malom környékén és udvarán mindig sok ember és szekér volt. Most azonban nem nézegettük, mert siettünk tovább. A Ladányi úton, az árok szélén is alig tudtunk menni. Sok kocsi ment az úton. Egymást érték. A kocsikon sok ember meg asszony ült. A kocsi mellett lovak, tehenek mentek. Sohasem láttunk erre ilyen sok kocsit. Mikor elértük a Cédulaházat, le kellett menni az alsó árok szélére. A kórház mellett kellett menni, a kerítés alján. A Cédulaháznál álltak az emberek meg a kocsik, a Nagyhídig végig. Még két sorjával állottak és vártak. A Cédulaháznál megismertük a Tar Matyi édesapját, aki rendőr volt. Ott állt az út közepén egy másik emberrel. És beszélt a kocsikkal. De az egész nagyút a hídig tele volt kocsikkal és emberekkel, lovakkal és tehenekkel. Mi azonban kis bámulás után tovább mentünk a Széchényi kertbe. Ott hozzáfogtunk mindjárt a szőlőszedéshez. A fára Zsuzsika ment fel. Én tartottam a kis melles, kalapos kötényemet. Nemsokára odajött a csősz. Csanak bácsi. Nagy hosszú ember volt, nagy bottal járt. Rátámaszkodott a botra és úgy beszélt velünk. A fején nagy kerekszélű, magas tetejű kalap volt. A pipája oda volt dugva a kalap széléhez. Rövid, pirítós elejű ing volt rajta. Kilátszott a hasa,. A hasán tenyérnyi széles folt látszott a napsütéstől. A lábán bocskor volt, szíjjal a lábaszárához csavarva. Kérdezte, hogy miért jöttünk? Mit akarunk? Ki küldött bennünket? Aztán azt is megkérdezte, hogy nem láttunk-e egy talicskás asszonyt kimenni a kertből? Nem láttunk, mondta Zsuzsika, senkit sem láttunk a kertből kimenni. Csanak bácsinál