Kirner A. Bertalan: A békési vásár (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 55-57. kötet. Gyula, Erkel Ferenc Múzeum 1964)

a kanta fülét, az levált a kantáról s a kezemben maradt. Egyik kantát a karomra öltve, a másikat pedig magamhoz ölelve vittem haza 5—600 m távolságra. Az 1893. évi őszi békési vásáron nagy esemény történt. Délután édesanyámék bennünket gyerekeket már hazaküldtek a vásárból, mert elég volt már a gyerekeknek az ott tartózkodás, otthon pedig lássuk el a baromfit, adjunk nekik vizet és öntsük oda a moslékot a malacoknak. Alighogy ezeket elvégeztük egyszerre nagy lövöldözést hallottunk olyat, amilyet azelőtt sohasem hallottunk. Mi gyerekek megijedtünk és nem tudtuk elképzelni, hogy mi történt. Az utcaajtó be volt zárva, mi pedig hárman, Zsuzsika néném, én és Eszti húgom leültünk szépen a gangon, folyosón a kanapé lócára. Egyszer halljuk a zörgetést. Bereczki szomszéd néni volt kíváncsi, hogy van e nálunk itthon valaki. Ugyanis az volt a szokás, hogy ha Bereczkiék mentek el hazulról, minket kértek, hogy a kapura, házra vigyázzunk. Bereczki néni már hallotta, hogy hol történt a lövöldözés. Mi nem tudtuk értelmét az eseménynek, csak később értettük meg a vásári zendülés történetét. Ami akkor ott történt, csak későbbi időben érettebb ésszel értettem meg. Édesapámék kint voltak még a vásárban, de a vásár vége felé járt és már sokan indulóban voltak hazafelé. A vevők is ritkábban jártak a sátorokban, a népség is ritkuló félben volt. A lacikonyhában azonban zajos volt még az élet. Ettek, ittak, mulattak. Az emberek egy része megmámorosodott. A békési legények, gazdasági cselédek két asztalnál is ültek, mulattak. Estefelé a vásárban hangosabb a mulatóhely és indulatosabbak az emberek. A mulató legények egyik része szedelőzködött és nótaszóval indult haza. Hazafelé mindinkább hangoskodva mentek és összeakadtak más csoportbeli, legényekkel és lányokkal is. Már a mázsaház felé jártak a legények, közeledtek a szivattyús kút felé (a mai artézi kút helyén). Ott a rendőrjárat a hadházi őrszem két tagja, Pösze és Almási rendőr csendesebbre intette őket. Állítólag a legények annál hangosabban daloltak, mire az egyik Almási nevű rendőr felemelte a pálcáját megintette őket. A legények virtusból, a rendőrök pedig hivatali méltóságukból kifolyólag indulatosak lettek. Al