Kirner A. Bertalan: A békési vásár (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 55-57. kötet. Gyula, Erkel Ferenc Múzeum 1964)

Károly, (aki két csacsival hordta portékáját,) és Szűcs Béla van az emlékezetemben. A csizmát a magyar ember nagyon sze­rette és sokra becsülte. Az ünneplő csizmája a kemence (búbos, melegítő kenyérsütő test) felett levő ruhateregető rúdra volt felakasztva. Vasárnaptól vasárnapig letakarva. A csizmapatkoló, szegényebb sorsú lakatosmester, vagy segéd volt. Nem volt módja vagy képessége komolyabb mű­helyt nyitni. Az ilyen a vásárban vagy a piacon csizma patko­lással foglalkozott. A patkókat vagy maga alakította át vagy mikor már lehetett a boltban, vaskereskedésben vásárolta ké­szen. Magam is ismertem ilyen csizmapatkolót, akit Megyeri Lajosnak hívtak. Ennek ugyan Bánhidán a Széchényi kerben volt egy darab szőlője, gyümölcsöse, ezzel is foglalkozva élte a maga életét. A cipészek voltak a vásár leglátogatottabb iparosai. Cipőt minden foglalkozású lakos vásárolt. Férfi, nő, gyermek, egya­ránt. Öreg vagy ifjú hasonlóképpen. Férfiak részére volt szá­ras cipő, cugoseipő, fűzős cipő, kapcsos, sőt oldalgombos cipő. Ezt azonban még külön rendelésre készítették. A nőknél szintén ilyen cipők voltak, bár ott már sokan félcipőt használtak. Voltak lapos sarkú, magassarkú, sarok nélküli cipők, főképpen lábfájós öregek részére. Nőknél volt már a félcipőn kívül, ki­vágott cipő, amelyen a köröm felé, a lábfejen, mély kikanyarí­tás volt. Ezt azonban abban az időben, még nagyon divatos lá­nyok vagy asszonyok vették a lábukra. Azonkívül készítettek idős fájós lábúak részére posztó cipőt, amely lehetett magas szárú, de lehetett félcipőben is. Gyerek részére nem igen volt választék. Azoknak rendesen fűzős cipő, lapos sarokkal és sárga sarkantyúval. Ez a „sarkantyú" egy sárga réz kapli volt a cipő orrán. Célja az lett volna, hogy a gyermek ne koptassa ho­mokba térdeléssel a cipő orrát. Cipészek voltak id. Gál János, Gál Károly, Tokai Mihály, Szabó János, Nagy István, Schukk György, Szabó János, Nagy István, Sáró Pál, Schukk egy Buda­pestről kitiltott szocialista volt. Berecki bácsi malomházánál lakott. Sokat jártam hozzá cipő javítással. Sok beszéddel emlé­kezetembe véste, hogy én megérem, nem lesz király, császár és jobb idő fog hajnalodni. Igazat mondott.

Next

/
Oldalképek
Tartalom