Kirner A. Bertalan: A békési vásár (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 55-57. kötet. Gyula, Erkel Ferenc Múzeum 1964)

Szinesen-ügyesen. Már messziről láthatóvá lett az újabb divat hivogatólag, a kifeszített madzag. A madzag más vidékén spárga néven ismeretes, de Békésen még a patikus is csak madzaggal köti be az orvosságos üveget. Méterárusok már szerényebb, egyszerűbb felszereléssel, kecskelábas asztal mellől árulták portékájukat. Volt náluk gyapjú, szövet, vászon, parchet, batiszt. karton és más anyagok. A restlisek leginkább földre terített ponyvákról, gyékények­ről áruigattak. Mintha ezt jobban szerette volna közönség. Job­ban bele láttak az anyagba. Ök nagyrészben vidékről jöttek, Csabáról, Gyuláról, Mezőtúrról, Füzesgyarmatról, Orosházáról, Nagyváradról, Aradról, Nagyszalontáról, Mezőberényből, End­rőd felől. Ezeknek is sok portékájuk volt. A "sok szín jól muta­tott, természetesen a nagykereskedőktől megmaradt anyagokat alacsonyabb árért kapták meg és módjukban volt magasabb árért eladni. A megkedvelt darabért nagyobb árat is kértek, mint ami illett volna. A kereskedő meglátta ha valaki, csak ahhoz az egy darab négy méternyi áruhoz ragaszkodik és ki­használta. A vevő nem sajnálta ezért az egy darab négy méteres anyagért többet adni, mert olyan nem lesz másnak. A vevők háta megett feltűnik a restlisnél három eladó forma leányzó. Barátnők lehetnek. Össze-össze súgnak, egy-egy szép szín láttán. Figyelték a mások vásárlását. Azonban nem válo­gattak. Nézik a mások vásárlását. Van idejük. Ezért jöttek ide. Szabad napjuk lehet. Keresményükből akarnak új, szép, csi­nos, különleges ruhát vásárolni. Most is szép ruhájuk van, még szebbet akarnak. De nem egyformát. Más-más színűt. Kö­zelebb mennek. Szótlanul nézelődnek. A kereskedő is észre­vette már és szól is hozzájuk. A lányok még nem válaszolnak. Még mindig csak nézelődnek. Néha beszélnek valamid. A ke­reskedő oda mutat a kiszolgálásánál egy-egy szép darabot. Ő már látja mit akarnak a lányok. Amazok összebeszélnek és az egyik lány, egyedül odamegy egész közel a portékához. Rá­mutat egyre, mi az ára? A többiek, mosolyognak, mert nem azt kérdezte, amit szeretett. Kérdez másikat is: Hát ez? A restlis mondja. A lány drágálja, pedig nem is azt akarja. Majd oda megy a másik lány is. Ö kérdezi meg, az előbbi leány kedvelt

Next

/
Oldalképek
Tartalom