Kirner A. Bertalan: A békési vásár (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 55-57. kötet. Gyula, Erkel Ferenc Múzeum 1964)

hoz. A madarász és a galambász nem volt jó viszonyban egymással. De, hogy a madarász miért haragudott a galambászra, vagy a galambász miért volt mérges a madarászra, nem tudjuk. Azt azonban megtudtuk, hogy a galambász kifogásolta, t hogy a madarász mit mutogatja azt a szarkát, meg azt a varjút, hiszen eleget látunk a fákon, meg a disznóól tetején még télen is. A madarász meg visszabeszélt, miért dugdossa zsákba azt a galambot, hogy ne lássa mindenki, ha- becsületesen szerezte azt. Vagy fél, hogy meglátja a volt gazdája? De ennek dacára is mind a kettő ott volt a békési vásárban. Árulták, eladták és megvették az ő portékájukat is. A madarásznál gyönyörködött még az is, aki nem akart venni. A madarász kis asztalon sorba rakosgatta kalickában a portékáit, kedves kis énekes madarait. A kalitkákat rendesen maga csinálgatta. Volt ott 8—10 kalitka is. Volt külön kalitkában csíz, ugrándozott és pittyeget is. Másik kalitkában volt fürjecske és gerlice. Ezek némák voltak, és búslakodtak. Megint külön-külön volt egy-egy kalitkában vadgalamb és a gerlice. Ezek is némák voltak, de nem búslakodtak. Megint külön- * külön volt egy-egy kalitkában vadgalamb, és a gerlice. Volt szarka és volt ott sárga- meg feketerigó is. Sőt varjú is. A galambász sokat beszélt egyik-másik emberrel, azután bebenyúlt zsákjába, kiemelt egy-egy galambot. Összefogva a J szárnyait úgy nézegették fejét, lábát, tollait. Ilyen zsákos galambász több is volt. Abban az időben egy-egy stiglincet 10—15—20 krajcárért adtak-vettek. A vágni való kis galambot párban adták fészekből 30 krajcárért. A békési határban sok libát tartottak. Különösen a város keleti, vizesebb tájain. A kis lovas gazdák, lónevelők és borjútenyésztők feleségei baromfineveléssel foglalkoztak. Tavaszszal kis libákat, kis kacsákat adtak, vettek és ősszel pedig hízott kacsákkal, libákkal jöttek el a békési vásárba. A kövér libák, kacsák levágva, megkoppasztva, felvágva voltak az asztalokon, ládák tetején vagy talicskán, zsákokra vagy abroszokra kirakva. Ezeknek a reggeli órákban és kivált pedig a délutáni órákban volt keletjük, mikor már a vidéki árusok,. -, vásározók készülődtek hazafelé.