Kirner A. Bertalan: A békési vásár (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 55-57. kötet. Gyula, Erkel Ferenc Múzeum 1964)

Amellett készítenek hurkát, kolbászt, amelyet éppen úgy adnak kiporciózott darabokban a vásárosoknak, mint a lacikonyhában. A disznóhúst is árulták az éheseknek, mind a három nap. Hentesek voltak abban az időben: Vári Gáspár, Csarnai András, ifj. Csarnai András és a vidékiek. Mert vidéki henteseknek és húsvágóknak is joguk volt ezen a három napon a békési vásáron árulniok. A húsvágók között foglal helyet a juhvágó is, aki csak juhhúst árult, mert arra volt megváltva az iparengedélye, az volt a szakmája. Vannak emberek, akik szívesen megeszik a marha- és disznóhúsokat, de a juhhúst is Ínyenc falatnak tartják és a frissen vágott juhot szívesen megeszik akár paprikásnak, akár sültnek. Egyiknek ízletes a marhafaggyú, másiknak ízletes a diszn'óháj, harmadiknak ízletes a birkahús. Juhvágók voltak Békésen: Lang János, a Haskó testvérek és a hadházi Püski Mihály. A szekéren érkezők csopartjához tartoztak a sonkolyosok. Nagy szekéren felpakolva messze vidékről jöttek, Gömör és Zemplén megyéből. A vásáron túl több napot, sőt heteket töltöttek a városban. Hoztak apró gazdasági cikkeket, speciális árujuk volt a kaszakő. Ök hoztak méhviaszt, méhlépet, sonkolyt, így kapták a sonkolyos elnevezést. Szekerükön volt nagy mennyiségben só is, ezt árulták, de szívesebben cserélték a gazdasszonyokkal. Ök vásárolták és nagy szorgalommal gyűjtötték össze a disznóhájat. A régi disznóölő gazdák, az 1890-es években nem olvasztották ki a hájat zsírnak. A disznóhajat hártyájával együtt összegömbölyítették és félretették. Szükséges volt a gazdálkodásban. Abban az időben még nagyrészt fatengellyel jártak a szekerek és a megavasodott disznóhájjal kenegették a fatengelyeket. Olyan helyen mint a szomszéd Bereczki Gergely gazdánál kiló számra volt a disznóháj raktáron. Ha a kisbéres vagy öreg béres, miközben a szekéren a fatengelyt kenegette, megkente a disznóhájjal a saját pirítósat is. Jó a disznóháj a lószerszámok megkenéséhez is. Csizmaszárnak, bocskornak a puhítására is disznóhájat használtak. Vásári alkalmakkor a disznóhájat sóval is el lehetett cserélni. Minden kiló hájért a gazdasszonyok a sonkolyostul 5