Szabó Ferenc: A dél-alföldi betyárvilág (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 53-54. Gyula, 1964)

I. A betyárvilág gazdasági és társadalmi alapjai

a lefolyt háborgós idő, legfőképpen a császári sereg bevonultakor megfosztatván .. ."

11:î A betyárok elleni védekezésre kéri vissza a tőle beszedett fegyvereket Sváb Lőrinc nagyhaszonbérlő is, mivel királysági bérletén javai „ . .. a pusztákon gyakorta kóborló gonosztevő Tolvajoknak vannak kitéve, úgyhogy csak fegyveres nagyobb őrizet mellett is elég gond tőlük megőrizködhetni".

1K Többirányú felterjesztés, kérvényezés után csak 1850 március közepén kapták vissza fegyverüket a pandúrok.

11

"' A népi ellenállástól rettegő közigazgatás légkörét jól mutatja, hogy a szolgabíróknak figyelniök kellett: nem vásárol-e a nép tömegesen fegyverré átalakítható kaszát, sarlót, szénavágót!

116 A kizsákmányolt parasztság bosszúja veszélyének közvetlenül kitett tisztviselők, uradalmi tisztek fegyverengedélyt kaphattak. Ennek kiadásánál messzemenően érvényesítették az osztrákok iránti hűség szempontját. A csongrádi járásban 1851 július elején pl. 10 polgári személynek volt engedélye, közöttük 5 állami tisztviselő, 3 uradalmi tiszt és 2 lelkész volt.

117 A szegedi járás 26 engedélyeséből 5 állami, 9 uradalmi tisztviselő, 9 uradalmi alkalmazott (csősz, vincellér, inas stb.) és 3 egyéb foglalkozású volt. Az osztrák uralom terrorjának egyik legközvetlenebb és legsúlyosabb megnyilvánulása, egyben a betyárvilág Világos utáni nagy arányainak egyik, alapvető oka a volt honvédek és nemzetörök üldözése, majd besorozása a császári hadseregbe. A honvédek igen jelentős hányada a bújdosást, a betyáréletet választotta inkább, minthogy 8 évre idegen földre menjen katonáskodni. Már 1849. nov. 3-án elrendelték, hogy a „katonai elbocsájtó igazolvány nélkül hazatért minden honvédek elfogatandók" és 3 forint felpénz mellett katonának állítandók.

118 A rejtőzködő, bujdosó, fordulatot remélő honvédektől rendkívül félt a berendezkedő abszolutista rendszer. Jelenlétük bizonyta113. Uolt. 352 1849. 114. Uott. 147 1849. 115. Uott. 1380 1850. 116. Uott. 1702/1850. 117. Uott. 4834 1851. 118. Szegedi Áll. Levéltár. Csanád m. cs. kir. főnökének iratai 2501849 és Bsrzeviczy Albert i. m. I. köt. 124—125, 166—168, 222.