Szabó Ferenc: A dél-alföldi betyárvilág (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 53-54. Gyula, 1964)
III. A dél-alföldi betyárvilág eseménytörténete és a híresebb betyárok
ban jó és szilárd volt. Ezt elsősorban annak köszönhették a császári hatóságok, hogy továbbra is rendszeres razziákat folytattak le. „Havonta kétszer minden csárdák, gyanús tanyák és községekben lévő gyanús házak s italmérő hellyek éjjelenként megvizsgáltatnak" — jelentette a szarvasi járás főszolgabírája.' 7 ' 1 Egyidőre teljesen nyoma veszett a nagyhírű szegedi betyárvezérnek, Rózsa Sándornak. 1856-ban ismét felbukkant, ekkor újra kihirdették a fejére tűzött 10 000 pengős jutalmat. Rokoni perpatvarkodásba került, összetűzött Katona Pál szegedi tanyásgazdával, az előfutó asszonyok baltával leütötték és 1857. május 9-én átadták a csendőröknek az elfoghatatlannak vélt betyárvezért. 17 "' A bíróság rablógyilkosság vádjával szerette volna halálra ítélni, ám a nyomozás egyetlen esetben sem tudta bebizonyítani, hogy rablásban részt vett volna. Békés megye minden falujában kihirdették 1857 júniusában a templom előtt, hogy akinek Rózsa Sándorra bármiféle panasza van, jelentse a hatóságoknak, de egyetlen ember sem jelentkezett az egész megyében. 171 ' Ezután a Makk József-féle összeesküvés cinkosságával, forradalmi tevékenységgel gyanúsítva akarták kivégezni Rózsa Sándort, halálra is ítélték, de kegyelmet kapott, 177 Kufsteinban, 178 majd Vácott raboskodott az 1867-es amnesztiáig. (Érdekes a megkegyelmezéssel kapcsolatban Krúdy Gyula véleménye. Rózsa Sándorról írt kis könyve szerint, a kegyelemmel Ferenc József Rózsa Sándor lovagiasságát akarta meghálálni. A császár alföldi körútja során ugyanis állítólag a betyárvezér fékezte meg az uralkodói kocsit elragadó, veszedelmesen vágtató lovakat. Krúdy úgy véli, hogy az 1869-es halálos ítélet életfogytiglanra fordítása is a császár hálájának jele volt.) A 174. Uott. 483 1856. A gyulai főszolgabíró hasonló ténykedése: 652 1856. 175. Markó Árpád i. m. (Az igazi Rózsa Sándor). Magyarország, 1927. márc. 4. 6. 176. Gyulai Áll. Levéltár, Bekes—Csanád m. cs. kir. főnökének elnöki iratai 825/1857. 177. Markó i. m. (márc. 6.) 10. Vö. még: Mészöly Gedeon: Zsoldos Ignác a „Falu jegyzőjé"-ről és Rózsa Sándorról. Nép és Nyelv.. II. évf. (1942.) 1_9. sz . 134—139. és Zilahy Károly: Rózsa Sándor pere. Vál. müvei Bp., 1961. 261—273. 178. Ennek emlékeit ismertette egy szép riport a Béke és Szabadság c. képeslap egyik számában, 1954. decemberében „Rózsa Sándor Kufsteinban" címmel.
