Szabó Ferenc: A dél-alföldi betyárvilág (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 53-54. Gyula, 1964)
III. A dél-alföldi betyárvilág eseménytörténete és a híresebb betyárok
A májusi nagy razzia hatása alig-alig mutatkozott a „közbátorságban". 1851. június 16-án a megtollasodott hantházi csárdást, Kovács Jánost rabolta ki hat betyár. Mivel sem a korcsmáros, sem a felesége nem volt hajlandó elárulni az öszszegyűjtctt pénz rejtekhelyét, mindkettőjüket alaposan Öszszeverték. Végülis a csárdás lányából kényszerítették ki a titkot, előszedték és elvitték a pénzt (2000 forintot). Kovácsot minden jel szerint bosszúból rabolták ki. Mikor ugyanis verés közben vizet és papot kért, az egyik betyár adatott neki inni a feleségével, azzal a megjegyzéssel: nem akar oly kegyetlen lenni, mint Kovács, aki évekkel ezelőtt vízbefojtott valakit. A betyárok megérkezésekor a csárdában volt, vesztére, Sperlágh Márton hantházi jegyző is. Megkötözték, szemét elfödték, majd eltávozásuk előtt lezárták a pincébe, ahonnan csak órák. múlva sikerült kiszabadulnia. 107 A felsőbb szervek igyekeztek megtalálni az okát a betyárvilág íelszámolhatatlanságának. Az alárendeltektől befutó vélemények általában mint eredendő indítékra mutatnak rá: a nép, a faluk és tanyák lakói mindenben együttműködnek a szegénylegényekkel. Vékes Imre szegedi pusztázó alkapitány jelentése (1851. jún. 17.) is kénytelen beismerni: „a tanyai lakosok részint rossz akarat, nagyobb, részint pedig felgyújtástóli félelem végett magok adnak helyet a rossz embereknek, úgy hogy ha tsak tcrténetessen a Biztosság reá nem bukkan a rossz emberre — annak hol tartózkodási helyét soha sem tudhatja ki . . . el annyira vonakodik a külső lakosság nyomba vevezetni, hogy a tettesekről még tsak személyes leiratot se tud vagy akar adni." A szegénylegények kézrekerítésére javasolta Vékes, hogy emeljék fel a szegedi pusztázók létszámát, hiszen 21 ember, akik. jelentős részét állandóan végrehajtáshoz stb. vonják el, nem tudhat 14 négyzetmérföldön rendet tartani. Panaszolta azonkívül, hogy a pandúrok nem használhatnak keményebb vallatási eszközöket és a pusztázókkal szemben megnyilvánuló bizalmatlanság miatt a perzekútoroknak mindig arra kell cirkálniok, ahol azt igazoltatni tudják. Emiatt erdőkben leselkedésre nem jut idejük. 108 107. Szentesi Ali. Levéltár, főnöki iratok, 4338/1851. 108. Uott. 4247/1851.
